A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

TÖMPE ISTVÁN

58 elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! Kádár elvtárs és a Politikai Bizottság jelentésével, valamint az írásban előterjesztett anyaggal és javaslatokkal egyetértek. Szeretném mindjárt megmondani, hogy javaslom, hogy a reggel adott kiegészítő részt is fogadja el a Központi Bizottság. Az a rész különösen érdekel bennünket, amely úgy szól, hogy a mezőgazdaság ez évi tervét, ami 5,2%-kal több, mint a tavalyi, teljesítse túl. Nem hiszem, hogy jó lenne, ha kimaradna az a termelőszövetkezeti parasztság egy olyan felhívásból, amely az egész dolgozó magyar népet szólítja fel a kongresszus tiszteletére indítandó munkaversenyre, mert a tsz-parasztság számban nagyon megerősödött, és azon az úton van, hogy egy egységes, szocialista parasztosztályt alkosson, és annál is inkább — mert mint Kádár elvtárs mondotta —, hogy ez a munkaverseny nem olyan, hogy itt határozza el a Központi Bizottság, hanem amely jelentkezett a mezőgazdaságban is. Például Szolnok és Fejér megyék között a hibridkukorica-, silókukorica-vetést illetően folyik egy ilyen verseny. Ennek a jelentősége igen nagy a népgazdaság ellátása szempontjából. Javaslom a felhívásba bevenni a tsz-parasztságot, és a mezőgazdasági terv túlteljesítéséről szóló felhívást is elfogadnám. A XXI. kongresszus hatása konkrétan — mondjuk a mezőgazdaság területén — szinte meglepő eredményekkel járt, ami az érdeklődést illeti. A magyar-szovjet mezőgazdasági napok első részét az Akadémián tartották, és azt mondják, hogy soha még ilyen nagy látogatottság nem volt, ki kellett nyitni a nagyterem hátsó termét is, és zsúfolva voltak a karzatok is. Most az érdeklődésnél tartunk, és ha tartalommal töltjük meg az érdeklődést, akkor feltétlenül anyagi erővé válik a XXI. kongresszus ezen a területen is. Ami az értekezletnek az egyik fő kérdését illeti: a hároméves tervnek 1960-ról 59-re történő befejezése [sic!], a magam ismeretei szerint is reális célkitűzés. Ha másra nem is gondolunk, csak arra, hogy a múlt esztendőben fél év alatt mennyivel tudtuk emelni a beruházásokat, és ebben az évben is van ilyen lehetőség. Nem azt mondom, hogy a tervek lazák, hanem a helyzet úgy fejlődik, hogy a munkások, parasztok erőfeszítése túlhaladja a terveket, tehát ennek megvan a feltétele. Másrészt szükséges is. Nagy hatással vannak azok a felajánlások is, amelyeket a budapesti üzemek többsége a fejlődő szövetkezeti mozgalom érdekében tesz, és azok a felajánlások is, amelyekről nem ad hírt a sajtó, de a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése, amikor a megszüárdítást tesszük fő kérdéssé, megköveteli azt is, hogy amennyire tudjuk, gazdaságilag is támasszuk alá, tehát a tervek reális időbeni befejezése ezt a célt szolgálja [sic!]. De ezen túlmenőleg bizonyíték újból arra — ami az egész idő alatt látható volt —, különösen az elmúlt két hónapban, hogy ezt a mozgalmat a munkásosztály felelősséggel irányítja, felelősséget vállal érte, ott áll a parasztok mellett, és a falu szocialista átalakítását végre fogják hajtani. Engedjék meg elvtársak, hogy a mezőgazdasági kérdésekről többet beszéljek. Egyetértek Kádár elvtárssal, és csak bizonyos részletekkel tudom kiegészíteni. Azért gondolom, hogy valamivel többet kell erről beszélni — bár nem ez a fő téma, és jobb lett volna, talán, ha harmadiknak szólalok fel, és nem mezőgazdasági kérdésről —, mert a szervezés folyik, ha most már kisebb erővel is, de még mindig nagyon erőteljesen. Ha nem látná mindenki világosan, hogy itt most a fő kérdés az elért eredmények megszilárdítása, akkor ez politikai visszavonulást jelentene, és ez nem lenne jó. Valahogy úgy van, hogy ha egy sovány emberre rászólunk, hogy azonnal álljon fel, akkor a bokája esetleg kificamodik. De nem erről van szó. Meg kell érteni a dolgot, és ezért engedjék meg, hogy egy pár olyan dolgot mondjak, ami 32