A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Kiss elvtárssal egyetértek, hogy a Központi Bizottság tartsa rajta a szemét ezeken az átszervezéseken, már Kádár elvtárs is mondta, hogy a fontosabbakat idehozzuk. Amit Földes elvtárs mondott, én azt hiszem, hogy ott minden döntés nélkül már a parlamenti bizottságok munkájának megjavítására irányt vehetünk. Tényleg vannak olyan közérdekű kérdések, amelyeket ez a bizottság nyugodtan megvizsgálhat, napirendre tűzhet, és talán nem lenne olyan légüres tér az országgyűlési ülések között, hanem az ország közvéleménye látná, hogy dolgoznak a bizottságok. Csak itt bizonyos összhangot kell teremteni a Kormány munkája és a parlamenti bizottságok között, nem veszélyes, de azért minél kevesebb esetben forduljon elő, hogy a parlamenti bizottság lényegesen eltérő döntést javasol, mint ami a kormány intézkedéseinek a vonalába esik. Úgyhogy azért ilyen konfliktusok minél kevesebb esetben történjenek - bár elkerülhetetlen, és az sem veszélyes. Azt hiszem az Országgyűlés elnöke, Rónai

87 elvtárs, a bizottságok felé máris tud intézkedéseket tenni. Amit Csikesz elvtársnő mondott, hogy konkrétabban megfogalmazni, nem tudtuk egyelőre, majd a részletes anyagban konkrétabbak leszünk. Szóvá tette ezt a Közületi Elhelyező Csoportot - ez egy Ludas Matyi-téma, egy izgalmas téma, de engedelmet, kedves budapesti elvtársak, lassan már ott tartunk, hogy a Fővárosi Tanácstól kell kérni valamit a kormánynak, mintha Budapest a Budapesti Tanácsé lenne és nem az ország fővárosa, a kormány székhelye, és az a kis részleg, ami megmaradt bizonyos kérdések eldöntésére, egy nagy apparátusban, melynek felét átadtuk Önöknek Budapestnek, a Fővárosi Tanácshoz, az a néhány ember azért kell, hogy vidéken vagy Pesten ha úgy adódik, mert mindig adódik, nagyon fontos elhelyezési kérdésekben kell dönteni a Kormánynak, akkor legalább két szem embere legyen. Ezelőtt meg volt 150, most van kettő, a többit átadtuk. Megmondom, a Veres elvtárs első kérése, mikor elnök lett

88 és eljött hozzam, az volt, hogy szüntessék meg maguk itt a Minisztertanácsnál ezt a kettőt is. Hát, megtartjuk egyelőre, azt hiszem, nem veszünk össze, mert nem ez a fő kérdés, hanem az, amit a tanácsok hatáskörére vonatkozólag megállapítottunk. A tanácsok hatáskörénél arra gondolunk, elvtársak, hogy több olyan közérdekű kérdés van, amit hasznos a tanácsban eldönteni, mint testületben. És nem a végrehajtó bizottságban és nem egy hivatalnok által eldönteni, és rendeletileg végrehajtásra kiadni. Tehát a demokráciát űgy akarjuk szélesítem, hogy a tanács mint testület több kérdésben döntsön. Nem elsősorban budapesti kérdés — mindjárt megmondom Csikesz elvtársnő —, ez elsősorban községi kérdés, hogy ne az apparátus döntsön, hanem a község parasztjai jöjjenek össze, és döntsenek bizonyos kérdésekben. A tanácsokkal és a tsz-ekkel kapcsolatban, amit Jakab elvtárs mondott. Itt az irányítást meg akarjuk javítani, nagyobb hatáskört akarunk adni, konkrét intézkedési jogot akarunk adni. Nemrég a megyei titkárok és tanácselnökök értekezletén,

89 ha jól emlékszem, a Szolnok megyei titkár elvtárs tette szóvá, hogy olyan esetek is vannak ma már, ugye, több ezer holdas tsz azt üzeni — annak vezetője —, hogy a fölös gabonát, ha meg akarod tőlem venni, akkor találkozhatunk a piacon, 300-ért adom. Hát azért az államhatalom helyi szerveinek valamilyen befolyása vagy intézkedési joga kell hogy legyen, hogy amikor az állam nagy segítséget ad, akkor a termék lehetőleg az állami készletek irányába menjen — a fölös termék —, és ne üzengessen a tsz-elnök, hogy „a piacon 300-ért megveheted tőlem". Ilyen területen is akarjuk növelni a tanácsok hatáskörét. Tervszerű befolyásolás eszkö368