A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

táson, s kiderül, hogy az eredmény jobb, mind amire számítottunk, ez azt jelenti, hogy a vezetési nívónk egy kicsit elmaradt a tömegekben meglévő alkotó erőhöz és hangulathoz képest. Egy kicsit el van maradva, és ezt a vezetést erősíteni kell. Részben olyan elsődleges egyszerű módszerekkel, ami minden további nélkül alkalmazható: tehát lelkiismeretességgel, nagyobb gondossággal, nagyobb figyelemmel, több operatív tevékenységgel, tehát amikor csinálunk valamit, ne meditáljunk hónapszámra, meg évszámra egy kérdésről, ezenkívül a vezetést javítani kell olyan módon is, ami már mélyebb elemzést és hosszabb erőfeszítést kíván. Mi azt gondoljuk, hogy a Központi Bizottságnak — támaszkodva természetesen a kormányban dolgozó elvtársakra, a Tervhivatalra —, a kongresszusig ki kell dolgozni az ötéves terv irányelveit, úgy, hogy az a lehetőségeket kihasználja, felmérje adottságainkat az import terén, de hasznosítsa a testvéri országokkal fennálló lehetőségeket, azok tapasztalatait is. Ki kell dolgoznunk a gazdaságvezetés továbbfejlesztésének alapelveit. Most már van egy egész sor tapasztalat a testvéri országokból, foglalkozunk vele, tanulmányozzuk a Szovjetunióban, NDK-ban, Csehszlovákiában, Bulgáriában és összegezzük szomszédaink tapasztalatait. Ki kell indulnunk a saját tapasztalatainkból, és javítanunk kell a gazdasági vezetést. A főirány nem fog változni, az egyszerűsítés irányába kell haladnunk, a központi irányítás szilárdításával olyan értelemben, hogy kevesebb számú kérdésben, de hatékonyabb irányítás legyen, és több kérdést adjunk a helyi szervek kezébe, az ő felelősségükre. Végül, ilyen vonatkozásban, úgy gondoljuk, a kormányzati munkát is vizsgálat alá kell vetnünk, magának a kormánynak a tevékenységét. Nem tudom, hogy a miniszter elvtársak ijedősek-e, vagy lassan már megnyugodtak, de azt hiszem, hogy minden szubjektivizmustól meg tárca-sovinizmustól eltekintve a vezető állami funkcióban lévő elvtársaknak tanulmányozni kellene, hogy lehetne egyszerűsíteni a kormány munkáját. Még attól sem kell nagyon megijedni, hogy egy-két minisztériummal kevesebb lesz a jövőben, mint ami most van. Higgyék el az elvtársak, hogy a megbecsülés, meg a tekintély nem abból a rangból áll, hogy valaki miniszter. Előfordulhat, hogy a mai miniszter esetleg első miniszterhelyettes lesz. Azért már most ijesztgetem egyik-másik elvtársat, nehogy később megijedjen. Lehet, hogy tekintélye a tömegek szemében a duplájára nő, mint miniszter korában volt, ha arról szereznek tudomást, hogy ő maga kezdeményezte, hogy az apparátust egyszerűsítsék, vonják össze. Ne ebből a rangmániából induljunk ki. A kormányzati munkát is meg kell kicsit tüzetesebben nézni. Nem a látszat kedvéért kell csinálni valamit, hanem lényegbevágóan javítani kell, amin javítani tudunk. És azt hiszem, lehet javítani. Végül az ötéves terv, a közvetlen gazdaságvezetés, a kormány munkája mellett — a kettő persze összefügg, gazdaságvezetés és kormány — a negyedik ilyen előkészítendő nagy kérdés a termelőszövetkezeti mozgalom következő lépésének a terve. Valahogy úgy néz ki, hogy nekünk a kongresszus idején azt kellene mondani, hogy fejezzük be Magyarországon a szocializmus alapjainak lerakását. És ehhez mind a négy dolog hozzátartozik: a helyes tervezés, a jó vezetés és a társadalmi átalakulás, a falu szocialista átalakítása. Azt hiszem, nagyon fontos lenne a Központi Bizottság és általában a vezetés számára, hogy minden fokon, az eddigieknél nagyobb bátorsággal támaszkodjanak a tömegekre. Mert a tömeg többre képes, mint amit feltételezünk róla. Eddig minden nagy kérdésnél ez látszott. Egy kicsit érettebb, mint ahogy gondoltuk, bár mi becsüljük és bízunk a tömegekben, de egy kicsit többet is adott minden döntő kérdésben, mint amit előre vártunk. Tehát ez 30