A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)
lémák, így pl. a kocaállományban kimutatható: nálunk, nem nagy százalékban, egy-két százalékban visszaesett. Fehér elvtárs a bevezetőjében elmondotta, hogy 95%-ra teljesítettük az ez évi sertésszerződési kötéseket. Mégis, hogyan áll a valóságban, akkor ragadjuk meg a sertéshúst Szolnok megyében [sic!]. 1954-re visszamenőleg kidolgoztam, hogy egy évben sertéshúsban és kukoricában, hogy könnyebben tudjak számolni, a kukoricát átszámoltam sertéshúsnak, hogyan álltunk akkor a begyűjtéssel, és hogyan állunk most a felvásárlás idején, és ez évben 1954-hez viszonyítva hogyan nézünk [ki]. 54-ben a megyében kukoricában és sertéshúsban beszolgáltatás volt 125 770 q sertéshúsnak megfelelő sertéshús és kukorica. 56-ban volt 163 000 q, 58-ban 226 000 q és 59-ben az a bizonyos 95%-ra teljesített szerződéskötés a következőképpen néz ki. Kaptunk ez évi keretet 126 000 sertés[t], és a márciusi határozat után az Élelmezésügyi Minisztérium megemelte — velünk egyetértésben —, később sajnos nem kérdeztek meg bennünket, hanem újra meg lett emelve, mintegy 177 000 db lett nekünk darabszámra a sertéstervünk, így lett 95%-ra teljesítve. Véleményem szerint miközben a megye 95%-ot elért, és az egyik oldalon jelentkezik a jó termés, azonban eddig még a sertéshizlalásba nem sokat tudtunk bevetni [sic!]. Véleményem szerint, ha egy 38%-kal megemelt tervet 95%-ra teljesítenek, végső soron azt bizonyítják, hogy egy adott megyében, ahol az ugrás száz százalékos volt, és a kettős feladat megoldása megvalósult lényegében, és elővennénk az 59-es tervet, az 250 000 mázsát tett ki, átszámítva a kukoricát is sertéshúsnak, ez megint az idényhez viszonyítva tizen néhány százalék növelés, összesen 59-ben és 60-ban a sertéshús-növekedés Szolnok megyében 58-hoz viszonyítva 50%-ot fog kitenni [sic!]. Meg kell mondani persze, hogy egy kicsit mi is sziszegtünk, amikor az emelések voltak, különösen amikor a kocaállomány-csökkenésről értesítést kaptunk. Most azonban úgy néz ki, hogy ha kellő — okos, átgondolt — intézkedéseket teszünk helyben, és ehhez kapunk segítséget is, az idei terveket is teljesítjük, nagyon kicsi lemaradással, feltétlen teljesíteni tudjuk, ami mondom, 38% növekedést jelent a tavalyihoz képest, és a jövő évire is megfelelően fel tudunk készülni. A szarvasmarhánál lényegében a keret nem ilyen mértékű, de bizonyos emelésénél lényegében ugyanez a helyzet, hogy a tervet szerződéskötésben és az ütemezett szállításoknak megfelelően máris teljesítettük. A baromfinál lényegében ugrásszerű fejlődést értünk el, noha a jelenlegi árutermelési minőségünk nem való dicsekvésre, de mégis azt jelenti, hogy az elmúlt évben a közösben termelt néhány tízezer baromfival szemben mintegy 600 000 db baromfi lesz a szövetkezetekben felnevelve ez évben, külön az állami gazdaság. Fel is tudunk készülni úgy, hogy jövőre három és fél, négymillió darabot, és mi azt ajánltuk az Élelmezésügyi Minisztériumnak, amikor ott tárgyaltunk velük, hogy mi azt vállalnánk, hogy az összhús-mennyiséget mi magasabban tudjuk ellátni az ötéves terv során, de azon belül az arányokat a viszonyokhoz méretezzék, és ne emelkedjen a szarvasmarha hús mennyisége, hát figyelembe kell venni, hogy Szolnok megyében a szarvasmarhát most kezdjük el. És nekünk óriási szükségünk van a szerves anyagra, emellett emeljük a baromfit, a baromfihús igény az elkövetkező években gyorsan fog növekedni. Általában most is az a tapasztalat, hogy az összhús fogyasztáson belül a könnyebb hús, a fehér hús iránti igény nagyobb. Kétségkívül van bizonyos lemaradás, én azonban azt gondolom, hogy ha lemaradásról beszélünk, akkor itt valamit meg kell mondani. A lemaradás e pillanatban nálunk az igényekhez mérten megnövekedett. Az, hogy az igény növekszik, az 341