A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

zetőket, itt olyan módszert javasoltak, ott olyan módszert, a harmadik helyen harmadik módszert, és ez végül a megyebizottságon ütközött össze, és a megyebizottságon, a végrehajtó bizottságon belül kellett egy kicsit ezért civakodni: ezt nem csináljuk, ezt csináljuk, itt ezt azt utasítást adták stb. A jövőben ezen változtatni kellene. A másik probléma: arról van szó, hogy vannak elvtársaink, akik még viccnek is rossz dolgokat csinálnak. Az elmúlt héten, szombaton Doleschall

50 elvtárs lent volt a megyében. Összehívott férj-feleség orvosokat, kb. 130-140-et. Ott beszélt népi demokráciánk egészségügyi politikájáról. Viccnek is rossz dolog: elmondja, hogy nálunk nem épül bölcsőde, hanem csak istálló, mert nálunk a tehén többet ér, mint az ember. Ezt elmondani 120-130 orvos előtt, még viccnek is rossz. Rendkívül nehéz, hogy ezt az egészségügyi miniszter mondja, és fel kell állni az embernek, megcáfolni az egészségügyi minisztert. Ez nem jó, mert fel akarjuk építeni a szocializmust, és a szocializmus nem bölcsődék útján valósulhat meg. A bölcsődét létrehozzuk, tej nélkül, hús nélkül nem sokra megyünk vele. Ez az egyik része a dolognak. A másik része — és itt kapcsolódnék megyénk egy következő problémájához —, a szőlőprobléma a megyében, amiről az előterjesztés keveset beszél. Mi is úgy tervezzük, hogy a szőlős községek közül egynéhányban megvan a feltétele annak, hogy előbbre tudjunk menni, van néhány község, ahol nem tudunk előbbre menni, de úgy gondolom, azért a pártközpont Mezőgazdasági Osztályának, azoknak a megyéknek bevonásával, ahol jelentős szőlőterület van, ki kellene okoskodnunk, hogyan tovább ezzel a szőlővel. Itt a következő problémák jelentkeznek. Ha csinálunk olyan termelőszövetkezetet, ahol a szőlő dominál, tehát túlnyomó többségben van a szőlő, ott mi gépesíteni nem tudunk, ott ugyanúgy kell dolgozni, mint egyéni gazda korában kellett, mert ami gép a szőlőben van, az rendkívül kevés. A másik probléma: gondolni kell arra, hogyan tovább a szövetkezeteknél. Hát szőlő, ahány darab, annyi fajta, és valahogy el kellene kezdeni az olyan egyfajták, egyneműek kitelepítését, ami később a nagyüzemi mezőgazdaság alapja lehet. Mert azt sokáig nem lehet bírni. Még egy kedvező termés, és ebből a vegyes szőlőből készült vegyes borokkal nem tudunk tovább előremenni, fajtiszta borokat kell termelni, ehhez az szükséges, hogy fajtiszta szőlőket telepítsünk, ezt pedig kis mezőgazdaságban, egyéni parcellákon nem lehet megoldani. Úgy gondolom, előbb gondoskodnunk kellene már, és megnézni, mi az a legkedvezőbb forma, amivel tovább lehet előrelépni. | Ehhez az is kellene, vannak borász és szőlész szakembereink, akik a szőlő í nagyüzemi gazdálkodásával tapasztalataim szerint nem értenek egyet. A nyáron a megyei tanácsok lapja rendezett Heves megyében egy ankétot.

51 Ott megjelentek Magyarországról a nevek után jól ismert borász és szőlész szakemberek. Ennek az egész értekezletnek az volt a menete, hogy felálltak olyanok, mint Katona Zsiga

52 és még egy néhány ember, akik bebizonyították, hogy Magyarországon a szőlőt nem lehet kollektivizálni, mert ez a szőlő tönkremenését jelenti Magyarországon. Különösen nem Heves megyében, ami történelmi borvidék és így tovább. Ha ezeknek az embereknek is - én nem tudom milyen módon lehetne ezekhez hozzányúlni, vagy hogy lehetne ezekkel megértetni, de valahogy ezeknek is szószólóknak kellene lenni, mert ezek az emberek egyikét másikát jól ismerjük [sic!]. Én Tokajhegyalján is voltam járási titkár, akkor, amikor egy-két szőlő egyéni kézben is volt, meg Egerben az érseki uradalmak nagy szőlőtáblán tudtak gazdálkodni primitívebb eszközökkel, mint amit mi most — ha holnap szövetkezeti tag lesz — biztosí327