A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

megállni egy kicsit. Mindenki érzi, hogy a tavasz közeledtével — amikor más kérdések kerülnek előtérbe — akkor az az alapvetően egészséges erő, ami ezt az egészet vitte, fogyatkozik, a parasztok esze is már máshol jár, és növekszik az alapvetően nem egészséges dolog, amikor tisztán szervezési és egyéb módszerekkel akarjuk tovább vinni a dolgot. Nekünk az a véleményünk, hogy ahol a megyebizottságok a dolog közepén vannak, vagy egy faluban dolgoznak, valami módon fejezzék be, de semmi ilyesfajta új vívmányra most már ne törekedjenek, ilyen célt ne állítsanak. Sőt, azt akarjuk ajánlani, hogy a kint lévő embereket vissza kell vonni. Ez se történhet pánikszerűen, hogy megfújják a trombitát a falu főutcáján, sorakozó, és mindenki eltűnik, hanem értelmesen, egyik napról a másikra lecsökkentik a felére a kiküldötteket, a harmadik nap megint, és pár napon belül ezeket a külső mozgósított erőket — kivéve, akik a megszilárdításhoz feladatot kapnak — vissza kell vonni.

53 Ezt így kell nézni, elvtársak, különben hiba lesz. Egy nagyszerű dolgot most még egy hetes ilyen izzadságszerű erőltetéssel elronthatunk. Felvetődött az, hogy miután ilyen visszavonulásféléről van szó, egyes elvtársak még egy pár napért könyörögnek, mert úgy érzik, még közben valamit el lehet érni. Nagyon fontos, hogy ez ne politikai visszavonulás legyen, hanem egyszerűen az erők átcsoportosításáról van szó, és egy más feladatra való átállásról. Azonkívül, akik dolgoztak, ne olyan érzéssel legyenek, hogy itt valami nem jól van, hanem olyannal, hogy egy nagyszerű feladatot jól oldottak meg, most véget ért ez a feladat, és egy más feladat van előttük. Ennek ilyen módon és ilyen szellemben kell történnie. Tehát a szilárdítás a fő feladat a különböző helyeken. Ahol merőben új tsz az egész község, ott hallatlan nagy ez a feladat. Ahol nagyon nagy a növekedés egy volt tsz-nél, ott is nagy a feladat, de nem olyan, mint egy újonnan alakult tsz-nél. A szilárdítás különböző súlyú feladatot jelent, de nagyon fontos és nemes feladatot. Ugyanakkor azt ajánljuk, hogy a politikai tömegmunkában a termelőszövetkezet érdekében folytatandó agitáció mellett — amit változatlanul folytatunk — a rendes, mindennapi élet szokásos agitációjára kell visszamenni, lényegében arra, amit mi végeztünk a múlt év tavaszán, nyarán stb., tehát a nem azonnali belépésre sürgető agitációra, hanem általános agitációra a tsz mellett. Mert természetesen ezt is folytatni kell. Olyan rendes, normális agitáció kell, amelynek célja — megmondom, ez nem hadititok — egy jövő téli újabb igen jelentős lépés előkészítése. Ugyanolyan előkészítése, mint ahogyan a mostani lépést is hosszan tartó agitációs munka készítette elő. A megszilárdításról, különösen az újonnan alakult tsz-ekről, vagy a tsz-községekről beszélünk, de értelemszerűen a többiekre is vonatkozik. Legfontosabb, ahol még nem történt meg, a közgyűlés haladéktalan összehívása, a vezetőség haladéktalan megválasztása. A vezetőségen belül nem olyan megoldásokat kell erőltetni, hogy különböző megyei és hasonló funkcionáriusokat erőszakoljunk rá a tsz-parasztokra, hanem fordítva, azt kell megnézni, van-e ott alkalmas vezető, és amenynyiben van, feltétlenül a saját emberüket támogassuk, és inkább segítsük más formában a munkájukat. Aztán fontos a tervkészítés. Azt hiszem, hogy itt kétféleképpen kell dolgozni, de az elv mind a kettőre érvényes. A tsz-ek kisebb részénél a közös munka őszi beindítása mellett foglaltak állást, és van, ahol az azonnali beindítás mellett. Mind a két helyen kell közgyűlés, vezetőségválasztás és tervkészítés is, még ott is, ahol úgy határoztak, hogy egyénileg takarítanak be, és csak ősszel kezdenek együtt dolgozni. Ti. el kell kezdeni most mindjárt valami közös tevékenységet, s ha az egyelőre nem más, mint a közös tervezés, azt is el kell 26