A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

kell ilyen mesterséges hisztériával dolgozni, és ugyanezt ajánljuk a megyei bizottságoknak is, saját területükre és saját sajtójukra értve, hogy ne előre harangozzák be, hogy mit akarnak a télen elérni, hanem, hogy elvileg foglalkozzanak a dologgal, kezdjék el csinálni, és amikor bizonyos eredmények vannak, sokkal jobban megvan az eredmény, és egy héttel később írjuk meg az újságba, minthogy megírjuk az újságba, és még négy hét múlva sincs meg az eredmény. Azt hiszem, ez világos! Még egy utolsó kérdésről, és akkor befejezem. Itt felmerült a képzés igénye. Kétféle vonatkozásban is; szakembert illetően is, és pártembert illetően is. Meg szeretném mondani a véleményem ezzel kapcsolatban. A szakemberképzéssel úgy vagyunk egy kicsit, mint az anyagi eszközök biztosításával. Kicsit hasonló a kérdés. Hát, mi nem tudunk előre a még nem lévő tsz-ek számára ugyanannyi számú agronómust képezni, nem is volna értelme. Bizonyos agronómusképzésnek menni kell, természetesen, mert arra szükség van így is, úgy is, amúgy is, de a valóságos igény mögött lesz mindig. Mindig, a dolog menetében, a valóságos igény mögött fog kullogni. És a feladatunk, hogy ezt a mögötte kullogást ne hagyjuk úgy, hogy nagyon nagy legyen a szakadás. Úgyhogy a tsz létezik, és szakember meg nincs. Lehetőleg gyorsan kell utánamenni a mozgalomnak, itt nem lehet mást csinálni. Vannak egyetemek, vannak technikumok, folyik itt a képzés. Ha maguk azzal jönnek, hogy kérem, van újabb 1200 tsz, és nincs agronómus, mi az összes szidásokat szívesen végighallgatjuk, és majd fogunk gondolkodni rajta, hogy fogjuk ezt a nagy bajt leküzdeni minél rövidebb idő alatt. Ugyanezt értem én egyébként még sokkal határozottabban a pártmunkásokra. Megmondom, elvtársak, mi a helyzet. Ha mi azt néztük volna, hogy van biztosítva a pártvezetés az egyes szövetkezetekbe, a múlt év decemberében, el se mertünk volna kezdeni tsz-eket szervezni. Igaz? Elkezdtünk szervezni tsz-eket, és se pártszervezet, se párttag nem nagyon volt nagy részében, és most is mi a helyzet? A tsz-ek több mint 70%-ában van pártszervezet. Nem azt mondom, hogy a hatodik emelet magas szintjén, képzett, meg összeforrott, hisz nem is lehet olyan, de állítom, hogy az van olyan, ott, az ő maga újonnan született életkörülménye, feltétele között, mint ahogy mi vagyunk itt, akik az 1956-os körülmények között születtünk mint Központi Bizottság. Ezt én állítom nyugodt lélekkel. Azok se rosszabbak. Na most, a képzés. Képezni majd azután kell. Én ezt úgy mondom, hogy Önök tudják, hogy vannak pártiskoláink, ahol folyik a képzés — függetlenül ennek a mozgalomnak a haladásától —, de énnekem eszembe jutott egy történelmi vita valamikor a frakciósokról. Különösen a Deményék vitték nagyon a következő vonalat. Ok is agitáltak, terveztek, mozogtak munkások közt, és a következő volt. Mi bevontunk a KIMSZ-be fiatalokat és a jövő héten elküldtük tüntetni, meg röpiratot terjeszteni, meg a Peyert

42 megverni, meg mikor milyen munka adódott, és közben néha egy brosúrát [sic!l — ezt én magam is átéltem —, hogy elküldtek a Peyert megverni a 6/2-be, már a jövő héten, ahogy tag lettem, és közben a kezembe nyomták a sas éra című lelkesítő brosúrát.

43 Az ember nem is tudta, hogy az mit jelentett. És aztán itt toldoztak és ott foldoztak, és végül mégis valahogy marxista lett belőlem. Mit csináltak a Deményék.

44 Ok azt hirdették, nem lehet menni egy ifjúmunkásnak agitálni, mikor semmiféle marxista elméleti tudása nincs. Azt mondták, hogy ez egy abszurdum, árt a szocializmus ügyének. És azt mondták, hogy azt már előbb tanulni kell, és azután tud harcolni, és minden ilyen bevont ifjúmunkásnak 3-4 éves kurzust rendeltek, és el is kezdték őket oktatgatni, és volt olyan, aki ezt végig is járta. Mi lett az eredmény? Hát persze, a kivételtől eltekintve. Ott neveltek valami olyasféle 320