A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

normális barát, ellenség, a mi parasztunk, a Szabad Európa [Rádió] igazgatója, hogy most ősszel megint fogunk újra tsz-t szervezni. Ok is így nézik. Most nézzük meg, hogy hogyan vitatkoznak vele. Most mondják persze még azt néhanapján, hogy megöli a parasztot az egyéni szabadság halála stb., stb., de mind nagyobb teret kapnak benne a következő kérdések. Már nem azzal vitatkoznak, hogy szövetkezetet szervezünk, hanem a következőt mondják: megint erőltetik, pedig a kolhozosításnak nincs meg az anyagi alapja. És aztán így tovább veszik elő azokat a kérdéseket, amelyekről mi itt beszélünk, mint nehézségekről, és ezek a fő tüzet nem arra fogják irányítani, hogy miért van tsz, hanem ők ezeken a kérdéseken fognak lovagolni. Hát ők így készülnek rá. Na most, itt van az egyéni parasztnál az, hogy leállt a beruházása, és csökkent a termelési kedve. Hát ezzel is szembe kell nézni. Hogy lehet ezt a dolgot feloldani? Gondolkozzunk. Jogunk van, hogy azon gondolkodjunk, hogy az egyéni parasztnál hogyan ösztönözzük a beruházási kedvet, és hogy ösztönözzük a munkakedvet. Ehhez is van jogunk. Mondják meg, ha mi itt az Országház elé így, ahogy vagyunk, kimennénk, a jobb kezünket felemelnénk, mint Petőfi,

41 és azt mondanánk, hogy megesküszünk, hogy az idén meg jövőre nem szervezünk tsz-t, én azt hiszem, teljesen még azt se hinnék el. Úgyhogy teljesen nem nyugodnának meg. Azért ők is felmérik a helyzetet, a társadalmi fejlődést, és látják Kínában is mi folyik, azért ők is gondolkodnak, hogy hát ezek csak azt a szocializmust akarják építeni. Mondjuk, ha mi nem kezdenénk most szervezni, kicsit spekulálnának, de nem nyugodnának meg teljesen. Én nem hiszem, hogy nem várna-e még februárig is, hogy nem lesz-e tsz-szervezés, november 15-én még nem mondaná, hogy az idén nem lesz. Várna. És februárban elkezdene vető gépet vásárolni? Én azt hiszem, azt mondaná, hogy még megvárom még a jövő őszt is. Itt egy olyan nehézséggel állunk szemben, amit csak úgy tudunk feloldani, hogy az előérzete, jóslata időn belül, időn kívül valóra válik. Szóval, megszeretik a termelőszövetkezetet, mert itt már olyan nagyon nagy beruházási kedve az egyéni parasztnak nem lehet. Termelési kedv annyiban lesz, amennyiben az értékesítés feltételei számára kedvezőek. Az azért lesz, azért termelni fog, értékesíteni fog, nem azzal az ambícióval és reménnyel, mint 1957 második felében, de azért fogja ő azt csinálni. Ezt a visszatartást, szorongást, nem hiszem, hogy bármilyen határozattal vagy döntéssel teljesen fel tudnánk oldani. És azonkívül gondolkozni is kell, hát micsoda határozat volna ez. Ugyanis, mi most elhatározhatnánk, hogy két évig nem szervezünk. Hát ezt is elhatározhatnánk végeredményben. És aztán akkor mit csinálnánk két év múlva? Hát megint csak azt mondanánk, hogy gyerünk szervezni, és kezdhetnénk elölről az egészet. És két év utáni következő évben ugyanez fölött tanakodnánk, ami fölött most tanakodunk. Hogy őt sem kíméltük volna meg az ő gondjától, magunkat sem a magunk gondjától. Sokkal helyesebb dolog, menni az egyenes úton előre. Úgy, ahogy mi mindig is megmondtuk az egyéni parasztoknak, becsületesen. Annyira, amennyire a lehetőség ezt engedi, természetesen. Most jön szerintem a legeslegfontosabb kérdés, már a munkában. A fejlesztés megtervezése és a számok kérdése. Most látják, hogy mi milyen eljárást ajánlunk a helyi pártszerveknek. Mi azt ajánljuk, lesz most a helyi értekezlet, ami a közeljövőben lesz. Járásoknál részben már megvolt, még imitt-amott lesz, megyei jön. Mi azt ajánljuk, hogy foglalkozzanak a megyei értekezleten a kérdés elvi részével úgy, ahogy mi itt erről tárgyalunk, bizonyos korlátozással, mert egy-két kérdést ne vigyenek már ki a megyei értekezletre, pl. azt, hogy 30 faluban volt veszekedés, az már nem oda tartozó kérdés. Elvileg kell tárgyalni. Közben szépen el kell készíteni 318