A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

hogy mi a véleménye erről, egy 15-20%-os lépésre gondolunk, ami jelentős és nagy lépés. De valami jelentős lépésre, mert ezzel a nekihuzakodással, amit mi most csinálunk, nem tehetünk egy 5%-os lépést, azt hiszem, ezt senki sem fogja úgy fel. Feltétlenül nagyobbrendű, nagyobbmértékű, 10%-os előrehaladásra gondolunk a szántóterületnél. Kell foglalkozni azzal is, hogy milyen kérdés az, amiről mi most tárgyalunk. Négy napirendi pontunk van, azt hiszem mindenki tudja, hogy nem egyenlő súlyú és jelentőségű négy kérdésről tárgyalunk. Mert ez a kérdés, amit most tárgyalunk, a termelőszövetkezeti mozgalom ez érinti a mi politikai fővonalunkat, aztán érinti a munkás-paraszt hatalom legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget, és érinti több százezer ember egyéni sorsát. És még olyan is van, hogy kellemes-e, nem kellemes-e, de hát arról van szó, hogy több százezer ember sorsát érinti. Egy nagy horderejű dologról van szó, amit igen nagy felelősséggel kell megvitatnunk és megállapodásra jutnunk. Én magam pl. úgy képzeltem el, amikor reggel bejöttem a munkahelyemre, hogy itt össze fog ülni 60 ember, tanácskozunk egy napig, ahol mi lényegében 100 ezer ember sorsáról döntünk. Ez a felelősség előttünk van. És a párt küzdelméről van szó, és az állam erősödéséről van szó, tehát e szerint kell tárgyalni. Mi annak idején úgy gondoltuk, hogy csütörtök reggel kezdjük el az ülést, hogy ha a kérdés megkívánja, akkor napszámra vitatkozzunk, mert ez többet ér, mint hebehurgyán dönteni. Úgyhogy én ennek nagy fontosságot tulajdonítok, hogy mindenki e szerint vizsgálja a kérdést. És még én is rágyújtok a régi nótára, felbátorított engem Horváth elvtárs, aki Engelsre hivatkozott. Hát, ugye, nem Engelsről van itt szó, hanem az egész marxista tanításról és a történelmi tapasztalatokról. Ez a munkás-paraszt szövetség rendkívül bonyolult kérdés. Ez nem egyszerű kérdés, ez egy osztályszövetség, amelynek a második számú partnere nem egy egységes osztály. Erről sem feledkezhetünk meg, hát a parasztság, az a lakosság egy részét képezi, de az mint osztály, marxista szempontból nem egységes. Ennek van ismert módon egy hármas tagozódása, vannak kulákok. Azt hiszem, hogy hatóságaink számon tartanak valahány ezer kulákot, ami a régiekből maradt, de azt hiszem, hozzá lehet tenni még kétannyit, aki közben született. Úgyhogy egypár tízezer kulákról van itt szó, amely mint osztálykategória a burzsoáziához tartozik a marxizmus szerint. Tehát így néz ki a munkás-paraszt szövetség a kulákot illetően, a parasztságban a kulák is csak benne van. De másrészről a szembenálló, a fő ellenséges osztályunkhoz tartozik, a burzsoáziához. Hogyan állunk vele? Őt elnyomjuk, vele harcban állunk. Őt korlátozzuk, és a szocialista falut csak a vele folytatott harcban tudjuk felépíteni. Ezt nem lehet másképp. Egy kitérés van azért, vagy egy kivétel, hogy nem tisztára azonos a városi burzsoáziával, ebből a szempontból inkább a kispolgárok közé soroljuk, és azt mondjuk, ez a marxizmus szava, hogy valami úton-módon rá kell vezetni a szocializmus építésének az útjára. A jelen esetben ugyanúgy, mint a városi kistőkést. Tehát, hogy egyénileg számára elfogadható módon mégis megpróbáljuk rávezetni a szocializmus útjára. De ezt is így kell nézni a maga bonyolultságában, mert hát a kínaiak célul tűzték ki maguknak, hogy a burzsoáziát, az ipari burzsoáziát rávezetik a szocializmus útjára, és vezetik is. Hát, mi itt a kuláknál, a falusi burzsoá réteget akarjuk rávezetni a szocializmus útjára, és vezetjük is, mert az a formula, ami a télen született, a télen kialakult, helyesnek bizonyult, mert az számára elfogadható forma, hogy mint burzsujt nem hagyjuk létezni, kapitalizá311