A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

az ország egész vidékén, főként Bács megyében —, hogy kádereinkben változatlanul él, hogy kollektivizálni kell a községüket, el vannak szánva rá, a nehézségektől nem ijednek meg, sőt inkább néha egy kicsit lebecsülik azokat, és a meglévő termelőszövetkezeteink vonzó ereje is sokkalta jobb, mint az 50-es években volt. Annak ellenére, hogy ilyen problémák vannak. Ezért azt hiszem, hogy erről az oldaláról meg van adva a lehetőség, hogy lépjünk előre. A kettős feladattal kapcsolatban. Én is azt hiszem, változatlanul okunk van arra, hogy azt mondjuk: megoldható ez a kettős feladat. A határozati javaslattervezetben nem nagyon utalunk erre, azt hiszem, a határozat fog nyilvánosságra kerülni - tudomásom szerint a Társadalmi Szemlében

31 utalni kell erre, hogyha változatlanul ez megvalósíthatónak látszik is, törekvésünk, hogy így valósítsuk meg a kollektivizálást. Azonban azt a tanulságot levonhatjuk, hogy automatikusan ez nem valósulhat meg úgy, hogy létrehozzuk a termelőszövetkezeteket, és azok többet fognak termelni, mint amennyivel visszaesik az egyéni parasztok termelése. Vagy mondjuk stagnál az egyéni parasztok termelése, és automatikusan, minden külön intézkedés nélkül többet termelnek a termelőszövetkezetek. A jelenleginél kétségtelenül valamivel jobb szervezőmunkára van szükség. Milyen nehézségeket látunk? Én egyetértek a nehézségekkel, úgy ahogy ott fel van sorolva az anyagban. Szeretném azt hangsúlyozni, hogy szerintem nem váratlan nehézség egyik sem. Nem mondhatjuk azt, hogy a termelőszövetkezeti fejlesztésben már előrementünk, és most valami olyan váratlan tényező bukkant fel, amely egészen újabb értékelését veti fel e politikának. Azzal, hogy a növénytermelésen belül munkaigényes kultúrák nem fejlődnek a termelőszövetkezetben olyan gyorsan, ezzel számoltunk, ez reális tény is, bár a zöldségféléknél eredményt értünk el, de azt hiszem, hogy mikor Horváth elvtárs azt vetette fel, hogy egy kh-ról értékben a tsz kevesebbet állít elő, aligha mondott valótlant. A lehetősége annak, hogy bizonyos időn belül többet állítson elő - fennáll, de az első évben ez így van. Az állattenyésztést illetően is hasonló a helyzet. Én azt hiszem, úgy kellene nekünk tekintem a dolgot, hogy a termelőszövetkezet a közösben az első években, és amíg jelentős háztáji gazdaság van, semmi esetre sem termelhet többet, mint az egyéni paraszti gazdaság. A közösben és a háztáji gazdaságban együtt többet termelhet. így kell reálisan számba venni, hogy a háztáji gazdaságban a tehénállománynak fele egy darabig még ott lesz. És a Szovjetunióban ma az összes tehénállománynak 52%-a van háztáji gazdaságban. Ilyen hosszú fejlődés után. Valószínű, hogy mi gyorsabban fogunk fejlődni, de aligha olyan gyorsan, hogy irányt vegyünk arra, hogy most már a háztáji gazdaságot szűkítsük, és úgy kezdjük mérni a termelőszövetkezetek termelését, hogy a közösben többet termeljenek egy holdra számítva, mint egyénileg. Ezeket a nehézségeket le lehet küzdeni. A felvásárlás terén is nehézségek vannak. Azt hiszem itt sem arról van szó, hogy felvásárlási politikánk csődbe jutott volna, sőt arról sincs szó, hogy a kialakított termelői árak helyteleneknek bizonyultak volna. Én úgy vélem, hogy pillanatnyilag nehézségek, pillanatnyi tényezők hatása, ami jelentkezik a felvásárlásban. Az egyik tényező, amit a Cseterki elvtárs említett, hogy mi politikailag nem nyomjuk, vagy most kezdjük nyomni a felvásárlást. Bővebben nem akarok erről beszélni. A másik az, amiről ugyancsak szó esett, azt hiszem, Horváth elvtárs említette, hogy a piaci helyzet következtében egy óriási takarmánykereslet jelentkezik az 306