A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)
kéznek, van bizonyos sírás, pesszimizmus is, s a tsz-parasztokkal együtt ingadoznak az ott dolgozó elvtársak is. A jelenlegi helyzetre vonatkozóan, amelynek alapján javaslatok végrehajtását kell nekünk elvégezni: az egyéni parasztsággal a viszonyunk jó. A bizalom a párt politikája iránt megvan, és tovább növekedett ebben az évben, annak ellenére, hogy itt-ott különböző nehézségeink támadtak. A mi megyénkben hátra van még 19 község és Székesfehérvár, maga a város is 18 ezer kat. holdjával. Vizsgálatot végeztünk, elvtársak, ezekben a községekben, és a következő megállapítások voltak. Az egyénileg dolgozó parasztság adófizetése jó, tehát az állam iránti kötelezettségét teljesíti. Van egy várakozó álláspont, és ennek sok ténye és jele van. Elsősorban jelentkezik abban, hogy a gazdasági fejlesztésre kevesebbet ruház be, kevesebbet fordított ebben az évben. Az árutermelésnél elsősorban hizlalásra és szarvasmarha-hizlalásra törekszik, a sertéshizlalási szerződések alacsonyak. 21 községben 1960-ra, tehát a következő évre kötött szerződések augusztus végéig 917 db ebben a 21 községben, és 835 db hízómarhára kötöttek szerződést. Adógabonájukat befizették a csépléskor, de az idén a tavalyi évvel szemben találkoztunk egy olyan jelenséggel, hogy míg tavaly a mérlegelésnél az 5-10 kg-ot otthagyta, és átadta a felvásárló szerveinknek, az idén az 5-10 kg-ját is hazavitte. Ez azt jelenti, hogy bizonyos tartalékolás és készülés van. A vetési munkáknál is van vontatottság, ebben az is szerepet játszik, hogy a szárazság miatt a lóval nehezebben tud szántani, és közrejátszik feltétlenül ez a lélektani helyzet is, amiről Fehér elvtárs beszélt. Az egyénileg dolgozó parasztok, elvtársak, tudják és várják a tsz-mozgalom továbbfejlesztését, legalábbis a mi megyénk tapasztalatai ezt mutatják. Augusztus végén és szeptember hónapban volt a pártapparátusban egy türelmetlenség. Nyomás, bizonyos nyomás a járási pártbizottságok felé, s rajtuk keresztül a megyei pártbizottság felé is, hogy miért állunk, miért nem kezdjük a szervezést. Ma már ez a vélemény visszaszorult a pártninkcionáriusoknál, de jelentkezik ennek egy ellenkezője is. Ezzel is, elvtársak, helyes, ha a Központi Bizottság ülésén számolunk. Van olyan vélemény egyes pártfunkcionáriusok között, hogy az egyénileg dolgozó paraszt berendezkedett az új gazdasági évre, megkezdte az új gazdasági évet, és így sokkal nehezebb. Ez az oldal is kétségtelenül fennáll. Ezzel a hanggal és véleménnyel számolni kell a mostani szervezésnél. Ezzel szemben, elvtársak, a termelőszövetkezeti parasztság — új termelőszövetkezetekben és régi termelőszövetkezetekben is — igen józanul gondolkodik, pozitív állásfoglalása van a termelőszövetkezet fejlesztése terén, számíthatunk a termelőszövetkezeti tagság támogatására. A munkásosztály körében, különösen, akik részt vettek a tavalyi szervezésben, van egy nagyon egészséges hang, bizakodó hang, olyan munkások között, akik együtt élnek a dolgozó parasztokkal. A választások tapasztalatai azt mutatják, hogy pártszervezeteink erősödtek, jó hangulat van a pártban, tehát megvan a lehetőség arra, elvtársak, hogy újból sikerüljön közüggyé tenni a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztését. Szeretnék, elvtársak, azzal kapcsolatban, amit Horváth elvtárs elmondott, néhány más kérdésre is kitérni. Elsősorban azt a véleményemet szeretném elmondani, hogy nekem az volt az érzésem, hogy úgy beszélt, mint egy középparaszt, mint aki nem akart belépni a termelőszövetkezetbe, mert egy sor nehézséget hozott fel. Azt mondta, hogy az előrelépésnek bizonyos gazdasági következményei vannak, mégpedig negatív gazdasági következményei vannak. Vannak, elvtársak! Az átmenetnek vannak ilyen átmeneti nehézségei, de van pozitív oldala is, minde295