A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Egy megjegyzés, amivel nem értek egyet, amit Szurdi elvtárs mond, ez a malmok kérdése. Ezt nem kell itt vitatni, külön is meg lehet beszélni. Tudniillik ilyen már volt, Kiss [Károlyi elvtárs jól emlékszik rá, hogy Altomáré

74 egyszer már leállította a malmokat, az egész parasztság sírt, hogy meg van bántva, mert nem abból a búzából kap, amit megszokott éveken keresztül és a többi. Aztán gyorsabban is megy azért ez. Ha elromlik, a kijavítását nem a malomnak kell csinálni, hanem raktárrá kell csinálni, és így lassan megoldódik. Kollektivizálás után majd kicsit gyorsabban megy ez. (Kiss Károly elvtárs: Akkor lehet előrelépni.) Kovács elvtárs észrevételével kapcsolatban: nem javasolom elfogadásra, hogy a felvásárlási előirányzatokat fontosabb cikkekre vegyük be az irányelvekbe. Ez nem szükséges. A termelési előirányzatok úgy a mezőgazdaságnál, mint az iparnál megvannak, szükségtelennek tartom, hogy még a felvásárlást is belevegyük. A dohánygyárral kapcsolatban csak egy megjegyzést: ez tipikus példája annak, amikor beszélünk, beszélünk, újra elmondjuk, megint elmondjuk, és marad minden a régiben. Akkor ugyanaz, akinek végre kellene hajtani, vagy akiknek végre kellene hajtani, újra és újra elmondják, mint nagy felfedezést. Erről kb. egy évvel ezelőtt beszéltem Kovács elvtárssal, a tervhivatali elvtársakkal, a Külkereskedelmi Minisztériummal, hogy tud-e olyan gépeket behozni, amivel modernizálunk. Mindenki megegyezett abban — ahogy tényleg Kovács elvtárs elmondja —, öt gyár helyett kettő, maximum három elegendő. A másik két vagy három gyárat pedig fel lehet használni híradástechnikára, meg erre, arra. Annyi eredmény lett eddig, hogy pl. az egyik dohánygyár összes vezetői megharagudtak rám, mert a pártiskolán említettem jó hét, nyolc hónappal ezelőtt tartott előadásomban, hogy ilyen lehetőség is van, és megemlítettem, hogy példaképpen ezt a dohánygyárat meg lehetne szüntetni. A Budapesti Pártbizottságon felelősségre vontak, hogy én az előadásban azt mondtam: márpedig én megmutatom, hogy ezt a gyárat kitelepítem. Ilyet nem mondtam persze, de mondtam azt, amit Kovács elvtárs mondott. Meg lehetne csinálni, akkor miért vacakolunk vele egy éven keresztül. Rengeteg ilyen probléma van, az elvtársak a felszólalásaikban maguk elmondtak ilyeneket. A sörgyárat hagyjuk el. Én ezzel teljes mértékben egyetértek. Én is jobban szeretem a bort, mint a sört, és különben is, arról van szó, hogy befejezni nem akarjuk a terv szerint, csak elkezdeni. Megmondom, egyébként Nagykanizsán találkoztam egy mérnökházaspárral és még egy mérnökkel, aki egy év óta Nagykanizsán lakik a vendégházban, és tanulja a söripart, hogy ennek az új sörgyárnak a főmérnöke, technológusa vagy mije legyen ez a három ember. Kossá elvtárs említette, hogy lazának tartja a mezőgazdasági előirányzatot. Én ezt elöljáróban mondtam, nem tartom lazának, viszont feszítettnek sem tartom. Ha tudunk még egy év alatt újabb lehetőséget, akkor a minisztérium, a Tervhivatal, az osztály és mások is foglalkozzanak vele. A másik az összehasonlítási alap, a 10 évhez viszonyított. Igaza van Tömpének, rosszabbat mutat, mert ebben benne van az 1952-es év, amely katasztrofálisan rossz év volt, benne van az 1954-es, amely nem volt nagyon jó év, úgyhogy valószínűleg valamivel rosszabbat mutatna. Egyébként az öt évet az öt évhez, azt hiszem, helyes. Volt már sok variáns, hogy 1958-hoz 1965-öt. Ott becsaptuk volna magunkat, mert az valami 20%-kal többet mutatott volna, mint a mostani. Az építőiparral kapcsolatban, hogy részletes. Én azt gondolom, az építőiparnál tényleg hagyjuk meg, hogy most itt ez a részlet is fontos, mert ott most nagy minőségi változás lesz. Egyéb területen, ahol ilyen részletek vannak, mindenkivel 267