A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

rányban végbement, hanem bizonyos mértékig jellemző ezeknek a társutasoknak a magatartására. Ennek az általában kedvező képnek azonban van egy jelenleg érvényesülő vonása is, amit külön az elvtársak figyelmébe szeretnék ajánlani. A termelőszövetkezeti mozgalom jelentős fejlődése a közelmúlt két, két és fél hónap alatt, ezzel az általános politikai fejlődéssel ellentétes mozzanatot is vitt a helyzetünkbe. Ezt figyelembe kell vennünk. Tudniillik, az ilyen többé-kevésbé gyors előrehaladás azzal jár, hogy bizonyos kispolgári és kispolgári gondolkozású tömegekben, a parasztság és a városi kispolgárság egy jelentős részében bizonyos zavar és nyugtalanság is fellép. Talán emlékeznek az elvtársak a parasztság múlt nyáriőszi hangulatára, amikor nagyon sok helyen félig tréfásan, ilyen egyénileg dolgozó középparaszti elemek azt mondták, hogy minden jó, csak így maradjon. Készek vagyunk a Központi Bizottsággal és a kormánnyal százéves szerződést kötni, hogy életre-halálra támogatjuk, csak maradjon minden így. Ez persze a mi számunkra politikai kérdés és nem tréfa. Mivel ezek között a paraszti tömegek között ellentétes volt a hangulat, a további fejlődés során egy része [sic!] tényleges lépést tett előre, közelebb került a párthoz, a szocializmus útjára lépett, másokban viszont nyugtalanságot keltett. Ezt nekünk számba kell venni. De ugyanakkor megmondom, nekünk az a véleményünk, akik a Központi Bizottság szerveiben dolgozunk, hogy végeredményben ez a változás is olyan tényező, hogy a paraszti és a kispolgári tömegekben is erősíti a párt politikai befolyását, erősíti a szocializmus pozícióit abban az esetben, ha figyelembe vesszük, hogy ehhez még bizonyos politikai munkát kell végezni, hogy ezt a pillanatnyi nyugtalanságot megfelelő politikai felvilágosítással, a változás lényegének megmagyarázásával, teljes mértékben pozitívvá változtassuk. Azt hiszem, hogy most nagyon figyelmes két-három hónapi politikai munka kívánatos a paraszti, a városi-kispolgári és az értelmiségi tömegekben, és ennek az egész folyamatnak a plusz pozitívuma jelentkezni fog a belpolitikai helyzetben. De ha ezt elfelejtenénk, akkor bizonyos rétegek és a párt kapcsolatában lazulás állna be, mert az ellenség is dolgozik ebben az irányban, hogy nyugtalanítsa a kispolgárokat és a kispolgári módon gondolkozókat. A gazdasági és kulturális helyzetet fejlődés jellemzi. A gazdasági életben az 58-as év záróeredményei rendkívül fontosak. Ott az ismert számok mutatják a helyzetet: a szocialista ipar 1958-ban 12%-kal, az ipari termelékenység 8%-kal növekedett, a mezőgazdasági termelés értéke 3%-kal magasabb volt mint az 1957es év eredménye, a behozatali tervet külkereskedelmi vonatkozásban 2%-kal, a kiviteli tervet 12%-kal teljesítettük túl, és ezért a külkereskedelmi mérlegünk 600 millió devizaforint aktívával zárt 1958-ban. Ez rendkívül fontos és kedvező tényező. Az állam külföldi adósságainak összege 20%-kal csökkent 1958-ban, és megmaradt adósságaink összetétele is kedvező irányban változott, ugyanis a rövidlejáratú hitelekről a hosszúlejáratú hitelekre tolódott át elég jelentős részben. Ehhez a képhez tartozik a takarékbetét-állomány egymilliárd forint összegű növekedése 1958-ban és az életszínvonal bizonyosfokú emelkedése, aminél érdemes emlékeztetni arra, hogy az 58-as évet azzal kezdtük, hogy a tömegeknek megmondottuk, hogy életszínvonal-emelkedés 1958-ban nem lesz, később ez módosult, és egy bizonyos szerény mértékű emelés lett tervezve, ami meg is történt. Még említésre méltó, hogy a lakásépítés, amely tudvalévőleg nem a legerősebb pontunk, olyan mértékű volt, hogy ha összehasonlítást teszünk, azt látjuk, hogy az első ötéves tervben öt év alatt 110 000 lakás, 1957-ben és 58-ban — két esztendő alatt — 92 17