A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Elvtársak, én az előterjesztéssel, mint mondottam, egyetértek, ezzel a néhány megjegyzéssel. KÁLLAI GYULA elvtárs: Elvtársak, javaslom, hogy tartsunk egy órás ebédszünetet, és egy kis ráadással 1/4 3 órakor folytassuk tanácskozásunkat. Ebéd után az első felszólaló Trautmann Rezsó elvtárs lesz. Van itt még 6 jelentkező felszólalásra, kérném az elvtársakat, hogy akik még hozzá kívánnak szólni, az ebédszünetben jelentkezzenek, hogy a délutáni munkarendünkről, ügyrendünkről dönthessünk. Adják itt le a jelentkezésüket. (szünet) MAROSAN elvtárs: Az ülést folytatjuk, első felszólaló Trautmann Rezső elvtárs, utána Tömpe István elvtárs. TRAUTMANN REZSŐ

39 elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Elöljáróban engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a meghívásért, hogy részt vehetek a Központi Bizottság ülésén és az ülésen felszólalhatok. Elöljáróban szeretném hangsúlyozottan kijelenteni, hogy a kibocsájtott irányelvekkel általánosságban és részleteiben messzemenően egyetértek, és az építőszakma nevében már most a tárgyalás szakaszában is kijelenthetem, hogy minden igyekezetünkkel az irányelvek megvalósításáért fogunk harcolni. Azt a néhány észrevételt, amit közvetlen az irányelvekkel kapcsolatban el szeretnék mondani, Brutyó

40 elvtárssal megbeszéltem, helyesebben felkért arra, hogy az ő nevében is közöljem, hogy ezekkel az észrevételekkel egyetért. 0 a mai KB ülésen külföldi útja miatt nem tudott részt venni. Hozzászólásomat az irányelvek csoportosításával szeretném megkezdeni. Az építőipar tervezett felfutása a tervidőszak alatt kimagaslóan nagy, 75%-os. Ezt a felfutást az országos építőipari szakma vállalja, reálisnak tartja, az erő benne van, és igyekszik, hogy ezt a rendkívül nagy feladatot megoldja. Az irányelvek egy sor helyes intézkedést és megoldást javasol ennek a nagy felfutásnak a teljesítése érdekében. Ilyenek, hogy meg kell javítani az építőipar szervezési munkáját. Itt voltaképpen két szervezési kérdésről van szó: egy, amelyik a szervezetre magára vonatkozik, és egy, amelyik a munkák végrehajtására, az építkezések helyi szervezésére vonatkozik. Egyaránt fontos mind a kettő. Az építőipar szervezetében véleményem szerint sikerült az elmúlt években egy helyes rendszert kialakítani, és ennek kapcsán elérni, hogy az országos építésben részt vevő szervek megfelelő profil alapján, megfelelő profilelhatárolás alapján végezzék az országos feladataikat. Ilyen módon az építés egy jelentős részét az építésügyi tárcához tartozó építőipari szervezet végzi el. Ezeken túlnyomó többségében a lakás- és kommunális építkezéseket és ipari építkezéseket kell érteni. A közlekedési tárcához — Kossá elvtársékhoz -— tartoznak a nem vonalmenti út-vasút építések, repülőtér-építések, szóval a közlekedési építések. Az Országos Vízügyi Főigazgatósághoz ugyancsak egy nagy építőipari vállalat tartozik, az ár- és belvízvédelmi építések, folyó- és patakszabályozások és az országos jellegű közműhálózatok, csatorna- és vízhálózatok megépítése. A Nehézipari Minisztériumhoz a mélyszintű építkezések, bányák építése. Ilyen módon helyesen, a profiloknak megfelelően történt az elhatárolás, és ma már az országos építőipar az említett négy fő szerv irányítása alatt, ha szabad ezt a kifejezést használnom, békességben dolgozik, és eredményeket ér el. Ilyen módon ismertetett horizontális tagolás mellett az építőipar még vertikálisan is tagozódik, mert hiszen igen erős építőipar tartozik a tanácsokhoz, és ez végzi a 215