A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

elérni. Az ellenforradalom a második lökés volt, ami visszataszította. Ez ide kívánkozik. A második oldalon van egy kifejezés: „A párt következetesen érvényesíti azt az elvet, hogy a szocializmus építésének feltétlenül együtt kell járnia a dolgozó nép életszínvonalának emelkedésével." Ez egy nagyon fontos dolog, de szerintem nem lehet ezt mondani, hogy „feltétlenül". Ez elvileg helyes, mert hogy az életszínvonal rendszeresen emelkedjen, ahhoz feltételek kellenek, feltétel nélkül nem járhat együtt. Ez egy nagyon fontos elvi kérdés, mert éppen az anyagban is hangsúlyozni akarjuk valami módon, hogy a termelékenység növelése révén, vagy egyéb feltételek fennforgása esetén együtt kell járnia, mert ha azt mondom, hogy „feltétlenül", akkor ebből olyasmi jön ki, hogy ha nem emelkedik az életszínvonal, akkor abba kell hagyni a szocializmus építését is. És ez néha nem úgy van. 1958-ban azt mondtuk mi magunk, hogy ebben az évben nem fog emelkedni az életszínvonal.

30 ez egymással nem vág össze, a „feltétlenül" - ezt nem lehet kimondani, hanem azt kell mondani, hogy rendszerint vagy normálisan; meg kell a feltételeket teremteni, hogy a szocializmus építése állandóan együtt járjon az életszínvonal emelkedésével. Egyébként az életszínvonallal most is van egy bizonyos kis probléma. A következőről van szó: a termelékenység növekedése nem a tervek szerint alakul, alatta van, a munkáslétszám növekedése az se a tervek szerint alakul, az felette van. Egyelőre az 1959-es évet ez jellemzi. Ennek van egy bizonyos kihatása az életszínvonalra is. Például növekszik általában a béralap, a munkások és alkalmazottak béralapja, fizetése kb. 8%-kal növekedett egy év alatt. Ezt ha minden további nélkül mondjuk, igaz az országra, de nem igaz az összes munkásra és alkalmazottra, mert az igazság az, hogy a munkások egy részénél tartják a régi nívót, a múlt évi nívót, aki tavaly is dolgozott, ott a minimum az, hogy a tavalyi nívót azért tartják, egy részének növekszik a bére, viszont az újonnan beállított munkásoknál az átlagos béralap alacsonyabb annál, mint amit tavaly ott keresett egy munkás. Ennek megvan az oka, hogy miért van így: mert a béralap kötve van, a munkás létszám nincs kötve. Akkor mi történik? Felvesz több munkást, s akkor csak kevesebb bért tud abból a kötött béralapból adni. Ebből az a furcsaság jöhet ki, hogy ha elmegy az ember valahová valami gyűlésre — másokkal is előfordulhat, velem előfordult —, és ott szép nyugodtan mondom, hogy emelkedik a reálbér, akármilyen vékonyan is, 2%-kal, de emelkedik. Igen ám, de akihez beszéltem, azok 30%ának a bére alacsonyabb, mint a tavalyi. A Salgótarjáni Üveggyárban az összes munkás átlagbére az idén alacsonyabb, mint tavaly volt. Aki tavaly is ott dolgozott, azé nem, de az újé már lényegesen alacsonyabb, és az átlag is lejjebb szállt. Ez egy rendkívül kényes dolog, és nagyon kell vigyáznunk rá. Magát a kérdést is vizsgálni kell, hogy lehet ezt az ellentmondást egy kicsit másképp rendezni, mint ahogy az most ilyen spontán módon megy. Itt tényleg kívánatos, hogy ami mondva van, az úgy is legyen, ezért én ajánlom, hogy a „feltétlenül" szót dobjuk ki. Ha azt mondjuk, hogy „érvényesíti azt az elvet, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozó nép életszínvonalának az emelkedésével" - ez a „feltétlenül" szó nélkül is elég sokat mond. A harmadik oldalon szerepel a baráti hitelek visszafizetése. Azt hiszem, hogy helyes, ha ez a kérdés valahol szerepel - egyik célunk, hogy visszafizessük, ezt meg is mondjuk, nem is nagyon titkoljuk. Valahogy azonban sohasem sikerült ezt nekünk jól megfogalmazni. A szövegben ez így van: „A vállalt kötelezettségeknek megfelelően törleszteni kell a baráti országoktól az ellenforradalom után kapott 198