A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Elvtársak! Érdemes a pártszervezeteknek is figyelmet fordítani arra, meg a minisztériumoknak is, meg nekünk is, szakszervezeteknek, hogy egyik-másik helyen bizony a dolgozók megint magukban vannak. A nagy lelkesedés megtörtént felülről, s tényleg lelkesednek is, de mikor odamennek a termelési tanácskozásra, akkor felelős gazdasági vezetőt ott nem lehet látni, sok esetben felelős pártvezetőt nem lehet látni, helyi embert, és bizony-bizony szakszervezeti emberek sem nagyon dugják oda az orrukat. S ezen változtatni kell. Hiszen ott mondják el, hogy szerintük mi az, ami jó, mit kell még tenni; s abban kell segíteni, amit ott elmondanak. Tehát, ha nem vigyázunk, s nem intézkedünk, és sokoldalú szervezőmunkát nem folytatunk, ezt a meglévő jó lelkesedést majd lelohasztjuk. És ezt lehet még fokozni; tényleg az emberekben megvan az akarat. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Elvtársak, most szünetet tartunk, utána folytatjuk a vitát. Valkó elvtársat felírtuk, és kérem, hogy a cédulákat adják le az elvtársak itt az elnökségi asztalnál, akik szólni kívánnak. (Szünet) (Szünet után) KÁLLAI GYULA

22 elvtárs: Elvtársak, folytatjuk a Központi Bizottság ülését. Szólásra következik Kádár János elvtárs, utána Valkó Márton elvtárs. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! A javaslatban meghatározott célokkal és az ott rögzített elvekkel egyetértek. Fock elvtárs említette már azt a nehézséget, ami adódik abból, hogy kongreszszusunk most lesz, az új ötéves terv azonban csak egy és negyed év múlva fog kezdődni. Ezt vitatva jutottunk arra a megállapodásra, hogy ajánljuk: milyen jellegű legyen a kongresszusi anyag, hogy utasítást ad tervkészítésre. Megmondom őszintén, már a politikai bizottsági tárgyalásnál is felvetettem,

23 s most a vitát hallgatva, Fock elvtársat is meghallgatva, még egyszer megemlítem azt, hogy tartalmilag a mi anyagunk tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy a Központi Bizottság véleménye szerint a pártra milyen feladatok várnak a népgazdaság területén. Ez ezt fejezi ki tartalmilag. Úgyhogy nem akarom a javaslatot aláaknázni, de elképzelhető volna az is, hogy az anyagnak olyan címe legyen, a kongresszus egy olyan okmányt tárgyaljon, amely kissé általánosabb fogalmazás, ami azt mondaná, hogy: irányelvek a párt előtt álló népgazdasági feladatokhoz. Ezt nem ajánlom én, nem hivatalos javaslatként vetem fel, de nagyon kívánatosnak tartanám, hogy maga az anyag tulajdonképpen ennek felejen meg. Itt ugyanis másról is van szó, nemcsak a tervkészítésről. Én azt ajánlanám magánál az anyagnál, hogy az elején nagyon világosan és határozottan vegyük sorra azokat a feladatokat — ha csak címszerűen is —, amelyek jelenleg a párt előtt állanak a népgazdaság területén, vagy ha akarjuk, úgy mondhatjuk, hogy a gazdasági és kulturális építés területén. Ez fontos, hogy az emberek előtt világos legyen. A sorrend világos, mert nem először beszélünk róla. A feladat micsoda? A kongresszusi felajánlásra támaszkodva az éves, tehát az 1959-es tervet kell teljesítenünk és túlteljesítenünk. Ezzel kezdődik a munka, ez az, ami most folyik. És aminek a jó végrehajtása nagyon fontos a továbbiak szempontjából. A másik feladat: részben az 1959-ben végzett munkát értve alatta — de ez átmegy a következő évre is — a hároméves terv idő előtti teljesítése, illetve a kívánatos irányba való túlteljesítése. Ez a másik feladat, ami az egész párt előtt áll jelenleg. Ezzel a kettővel el kell érnünk — s ezt szintén helyes volna kimondani mindjárt az anyag elején valahol —, hogy egy magasabb és biztos kiindulási alapot 192