A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

jobban központilag kézbe vettek, a kérdések zömét leadták a Népgazdasági Tanácshoz.

11 Éppen a nagyobb feladatok érdekében [sic!]. Érdemes ezen gondolkozni, én szerintem ez is azt bizonyítja, hogy igazam van, ha azt mondom, hogy ha nagyobb feladatok jönnek, azt több embernek kell megoldani, több embernek kell a vezetésben részt venni, akkor tudjuk a nagyobb feladatot megoldani. Ezt a kis kitérőt azzal fejezem be, hogy mi mostanában — helyesen — nagyon keveset beszélünk az elmúlt években, az ellenforradalom előtt elkövetett gazdasági hibákról. Nagyon helyes, hogy erről keveset beszélünk, és többet beszélünk arról, hogy nekünk mit kell tennünk, mit tettünk, és arról, hogy hogyan kell ezután továbbmennünk. Hogy ez miért helyes, arról beszéltünk a legutóbbi KB-ülésen. Csak azt szeretném megmondani, hogy ha akkor hiba volt az, amit elkövettek a gazdaságpolitikában, egy mentségük a régi vezetőknek lehet. Gondolom, hogy ezzel élnek is [sic!]. Hát először is, Magyarországon senki még népgazdaságot nem vezetett, ők a maguk kárán tudtak csak tanulni. Ez a mentségünk nekünk, elvtársak, nincs meg. Ilyesmire nem hivatkozhatunk. Előttünk most már követtek el hibákat, nekünk abból kötelességünk tanulni, ha újra azokat a hibákat elkövetjük, mi nem egyszerűen hibát követtünk el, hanem bűnös könnyelműséggel viseltettünk az ország kérdése iránt, nem vontuk le kellően a tapasztalatokat, és ezért mi sokkal felelősebbek lennénk, mint elődeink voltak, akik a gazdaságpolitikában hibát követtek el. A tervvel kapcsolatban. A mi utóbbi éves tapasztalataink azt bizonyítják, hogy helyes, ha nem készítünk túlfeszített terveket. Az a meggyőződésünk, hogy ez a terv a mostani állapotában nem túlfeszített terv. Bár, ha végignézzük azt, hogy az elmúlt év végén még csak 50%-ra terveztük a hét év alatti felfutást az iparban, azután 50-60%-ra, amikor a moszkvai bővített tárgyalás előtt voltunk, a bővített tárgyalás után 6062%-kal, a KB-ülést megelőző ezelőtt három héttel, a PB ülésen 60-65% volt az ipari felfutás, most pedig ebben az anyagban 65% van, és akkor olyan hangokat is hallottam, hogy megint kezdjük túlfeszíteni a tervet. Nem kívánok részletekbe menni, meggyőződésem az, hogy a terv nem túlfeszített, és valószínűleg ennek a 65-70%-nak a felső szintjén, esetleg azon felül fog valamivel a végleges terv kialakulni. Azt is hozzáteszem, hogy most már nem sokkal kisebb ez a hétéves tervfutás,

12 mint a népi demokratikus országoknak az átlaga. Feltenném mindjárt a másik kérdést, hogy miért nem feszítettebb ez a terv? Az eddigi tapasztalat azt bizonyítja, hogy ha a terv egy kissé lazább a lehetőségeinknél, az okoz bizonyos nehézségeket a központi szerveknek, kézben kell erősen tartani a kérdést, hogy a nagyobb lehetőségeket milyen irányban, mire használjuk fel. De ha a terv túl van feszítve, az rengeteg kárt tud okozni. Elsősorban az, hogy már a kitűzött tervszámok eléréséért megindul a harc bármi áron, és ez a bármi ár azt eredményezi, hogy a termelékenység, az önköltség, a gazdaságos termelés teljesen háttérbe szorul, csak a kitűzött termelési fő számokat és [a] nagy beruházási tervek elérését tartjuk szem előtt, [az] életszínvonal és minden egyébnek a rovására. Ez igen fontos kérdése népgazdasági tervünknek, a termelékenység kérdése. Lényegében a fordítottját akarjuk termelékenységi célkitűzéssel, amit az eddigi fejlődés folyamán elértünk, [sic!] Eddig a termelésnek egyharmad részét hozta a termelékenység kb. a 14 esztendő alatt, most ebben az ötéves tervben az van betervezve, hogy a kétharmad részét a termelés növekedésének a termelékenység emelkedésével kell elérni. Ez a tervnek, gondolom, a legfontosabb előírása. Vannak olyan vélemények, hogy vigyázzunk evvel a termelékenységi előírással, mert ha ezt 174