A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

vagyunk tehát a tervezésnek a kezdetén, és az a véleményem, hogy ebben a formájában sem szégyellnivaló a mi készülő ötéves tervünk. Mi indokolja mégis azt, hogy a címet megváltoztassuk? Két dolog indokolja: az egyik, hogy lehessen még tovább dolgozni az ötéves terven. Ne higgye senki azt, aki a tervekkel foglalkozik, hogy a KB már kész tervet fogadott el. Miért fontos ez? Azért, mert ha ma döntenénk az ötéves terv kérdésében, valószínűleg ezeket a számokat fogadnánk el, amik ebben az irányelvtervezetben szerepelnek sok részszámadattal együtt, de pl. a megoldások módján érdemes még sokat törni a fejünket. Elhatározni, hogy a termelés mennyivel nőjön, és milyen beruházások szükségesek hozzá, azt meg tudjuk most tenni, de pl. az iparágban a tervezett termelésfelfutáshoz jelenleg tervezzük, mondjuk, öt új üzem építését. Ha egy évig dolgozunk, valószínűnek tartom, hogy tudunk olcsóbb megoldásokat találni: két új üzem építésével, a másik meglévő hat-nyolc üzem bővítésével, technikai fejlesztésével ugyanazt a termelési feladatot meg tudjuk oldani. Ezért kell kihangsúlyoznunk, hogy a tervet ilyen irányban kell elsősorban továbbfejleszteni, ilyen irányban kell tovább dolgozni a terven. A másik, amiért ki kell hangsúlyozni, hogy nem kész tervet fogadtunk el, hanem irányelveket a terv elkészítéséhez: azért szükséges, mert egy és háromnegyed év van még hátra hároméves tervünkből. Különben is van az embernek olyan benyomása, hogy úgy fogják fel az emberek általában, hogy a hároméves terv készen van, zsebünkben van, már csak az ötéves tervet kell kidolgozni, jóváhagyni és elkészíteni. Érdemes felhívni a figyelmet ily módon is rá, ennek az irányelvnek a címében is, hogy a hároméves terv megvalósításáért még egy és negyedévet kell dolgozni. Hozzá kell azonban tenni — befejezéséül ennek a bevezetőnek —, hogy ahogy a KB határoz, az fontos irányelve a gazdaságpolitikánknak, a kongresszusig kötelező érvényű minden kommunista számára, elsősorban a tervezéssel foglalkozó kommunisták számára. Bízunk abban, hogy a kongresszus ezeket az irányelveket és főbb számokat akkori formájukban — reméljük, ezt még tovább fogjuk fejleszteni a kongresszusig —jóvá fogja hagyni, és utána ez még nagyobb nyomatékkal utasítás lesz a kommunisták számára. Miről tárgyal és miben határoz ma a Központi Bizottság? Úgy tenném fel a kérdést, hogy csak a szöveget nézzük meg, hogy alkalmas-e kiadásra? Gondolom, hogy ez túl egyszerű lenne, ha ide minősítenénk a dolgot [sic!], hogy csak szöveget fogalmazunk, stilizálunk, és így jó szöveget adunk ki. Ez persze igen fontos, hogy jó szöveget adjunk ki, megfelelő legyen az, amit kiadunk. De nemcsak ez a napirend. Ebben az irányelvtervezetben és a főbb számokban nem sok számban, de a főbb számokban is tükröződik a mi pártunk gazdaságpolitikája, amit az utolsó három évben kialakítottunk. Tükröződik benne, bele van foglalva, bár kifejtve részleteiben nincs a gazdaságpolitika az irányelvben. Csak mellékesen említem meg, hogy érdemes lenne egyszer arról beszélni a Központi Bizottságban összefoglalóan, hogy mi is a mi pártunk gazdaságpolitikájának a lényege, összefoglalva, hogy mit is tettünk mi három esztendő alatt. Összegyűjtve és elemezve azért lenne ez véleményem szerint nagyon szükséges és nagyon fontos, mert fennáll annak a veszélye, és több jel mutat erre, hogy ugyanazok, akik kialakították velünk közösen ezt az új gazdaságpolitikáját a pártnak, tanulva a régi hibákból és levonva a következtetéseket mindinkább abból, amit mi magunk tettünk három esztendő alatt, kezdenek sokszor megfeledkezni arról, hogy tényleg mi is a gazdaságpolitika lényege, mit tettünk újat, mihez kell ragaszkodnunk, mit kell továbbfejlesztenünk. 172