A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

egy borzasztó dolog, ez elképzelhető. Ott elgondolható, hogy erősebben legyen kiemelve, mint itt a szövegben. Meg van jelölve a társadalmi cél, és az világos; mi azt megszövegeztük, csak egy kicsit eltűnt a szövegben. A szocialista társadalom alapjainak a teljes lerakása, meg az alapok lerakásának a befejezése. Ez a társadalmi cél. Még hozzá lehet olyasmit is fűzni, hogy ami a társadalom osztályszerkezetét illeti, bizonyos kispolgári rétegtől, vagy nem tudom én mitől eltekintve, két alapvető nagy dolgozó osztály legyen az országban, amelyen a társadalom nyugszik: a munkásosztály és a szocialista parasztság. Ezt is meg lehet ott mondani. Tömören. Aztán el lehet képzelni, hogy az ország termelésének emelésére irányuló célt ott sommázva megmondjuk, hogy az iparban és a mezőgazdaságban mit kell elérnünk. A társadalmi cél az osztályszerkezet megváltozása, a termelés fejlesztése, ipar, mezőgazdaság, több nem is kell; a két fő szám. És végül, hogy ezeken keresztül, esetleg szám nélkül, a dolgozó nép életét magasabb színvonalra emeljük gazdasági és kulturális tekintetben. Lehet egy ilyen sommázás a bevezető végén, és akkor megfelelően kifejteni. Ami a problémákat illeti: ez a nehezebb dolog. Elvtársak, arról van szó, hogy megmondjuk: politikailag mi a legfontosabb ennek a kongresszusnak kapcsán; részben az elvtársakra vonatkozóan, részben a széles tömegekre, s egyben a nemzetközi munkásmozgalomra. Én azt hiszem, a legfontosabb az, hogy ezt a politikai vonalat és a pártmunka stílusát továbbvigyük. Azt hiszem, ez a döntő. A tervektől sem félnek úgy az emberek, még ha a szám nem is olyan magas. Ők most már láttak ilyet, hogy elkezdtünk egy hároméves tervet, s menet közben a célt feljebb emeltük a hároméves terven belül. Ok tudják, hogy ez lesz ezután is, ez a józan számvetés, a lehetőségek kihasználása; ez adja meg a garanciát, hogy lehet és érdemes dolgozni. Én azt hiszem, hogy ez a döntő. Egyébként a mi kongresszusunk nagyon nehéz kongresszus. Itt kell beszélni a múltról, történelmi értelemben is, mert olyan a helyzetünk, hogy most már a harmadik párt jelentkezik jóformán a munkásosztály előtt. A Kommunista Párt annak idején, aztán a Kommunista és Szociáldemokrata Pártból született MDP S most ez az MSZMP, ami tulajdonképpen ugyanaz, ami azok voltak, s mégse teljesen ugyanaz. Nagyon fontosak a stabilizációs tényezők ennél a kongresszusnál. És ezt is kell erősíteni, levezetni a történelemből. Beszélni ezekről a súlyos érvekről, s hát a múltról, aztán a jelenről, aztán a jövőről. Ami a múltat illeti, bizonyos dolgokra ezen a kongresszuson végképp pontot kell tenni. Megesküdtem, hogy a kongresszus után még egyszer nem fogom azt fogalmazni, hogy mi volt az a Rákosi Mátyás [sic!]. Ezt most már valahogy úgy meg kell fogalmazni, hogy ez maradjon meg a pártoktatásban, meg nem tudom én hol; a napi agitációban, meg a népgyűléseken ne kelljen ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ilyen szerepe is van ennek a kongresszusnak. Feladatokról, a célokról: nagyon bonyolult és terhelt a kongresszus a maga témájával. Mi a XXI. kongresszushoz nem hasonlíthatjuk a magunk kongresszusát, még kicsiben sem. Talán a XX. kongresszushoz. Kicsiben természetesen. Meg fogják ezt érteni az emberek. A nemzetközi mozgalom is arra kíváncsi, hogy mi tartsuk meg a vonalat. Ezt oldja meg ez a kongresszus, és annak irányában menjünk tovább, ahogy eddig mentünk. Ott, abban a bevezető tömör összefoglalóban egyébként a hároméves tervet is meg kellene említeni, eszembe jutott, mintha az is kimaradt volna. Oda be lehetne venni a termelés emelését, hogy a hároméves terv megfelelő befejezésével, túlteljesítésével kell készülni az ötéves tervre. S az öt év során elérni, hogy az ipar ennyit, 159