A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

somnak az lenne a lényege, hogy kerüljön bele ebbe az okmányba egy olyan mondat, hogy a párt kulturális irányelveit a pártszervezetek annak az érdekében, hogy a munkásosztály, a dolgozó tömegek nagyobb kultúrával tudják építeni a szocializmust, a mindennapi munkájukban segítsék a különböző üzemekben, munkahelyeken a kultúrmunkát. Ezt a mondatot szeretném a pártszervezetek felé, a párt tömegei felé bevétetni ebbe az okmányba. Azzal szintén egyetértek, ami itt elhangzott, hogy rossznak találom azt a fogalmazást, hogy a munkásosztály felé bizonyos intézmények terjesszék a kultúrát és a parasztság felé egyéb intézmények. Ezt valóban ki kellene javítani, gondolok itt például olyan dologra, ami a parasztság felé kimaradt a kultúrmunkának a megfogalmazásából, így pl. a televízió. Nekünk, amikor majd az új ötéves tervet fogjuk tárgyalni, akkor nagyon meg kell nézni azt, hogy az ország fejlődése arányában milyen mértékben kell a kultúrát, azon belül a kulturális intézményeinket is erősíteni és fejleszteni. Éppen ezért rossz az a megkülönböztetés valóban a munkásság és a parasztság kultúrellátása között, ahogy itt a szövegben van. Befejezésül: én egyetértek a Tömpe elvtárssal abban, hogy ne változtassuk most meg a pártnak a nevét. Mi valamennyien örülünk annak, és tudjuk azt, hogy kommunista párt ez a mi pártunk, de azt hiszem, hogy a szocializmus építése közben — és a Tömpe elvtárs érveivel is nagyon egyetértek — a Magyar Szocialista Munkáspártot a tömegek megszerették, ezért a névnek a megváltoztatására most nem lenne szükség. Majd ha a szocializmus építését befejeztük, akkor tűzzük ezt napirendre. MAROSAN elvtárs: Javaslom a Központi Bizottságnak, hogy délután három órakor folytassa tanácskozását. Háromnegyed háromkor folytatjuk a tanácskozást. FOCK JENŐ

72 elvtárs: Szólásra következik Nezvál Ferenc elvtárs, utána Orbán László elvtárs. NEZVÁL FERENC

73 elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Én az irányelveket helyesnek és jónak találom, elsősorban azért, mert a logikai sorrendje, annak felépítése minden vonatkozásban megfelel azoknak a célkitűzéseknek, amelyek a szocializmus építésénél nekünk irányelvként is felhasználható. Másrészt pedig azok a célkitűzések, amelyek a társadalom további fejlődését, az egyén és az osztály érdekeit, az állam érdekeit összekapcsolják, helyesen vannak összeállítva. Talán egy gondolattal lehetne ezt még megtoldani. Azzal, hogy az irányelvek, amelyek köré, nyilvánvaló, a kongresszus előadói beszédei is csoportosíthatók — ahogy ezt a Kádár elvtárs elmondta — több konkrétumot kellene tartalmazni [sic!] a társadalom fejlődése irányában, olyan meghatározásoknál, amely[ekl a társadalom fejlődését, gazdasági és politikai életünk további munkáját megszabnák. Én egyéb kérdésekről szeretnék még hozzászólni az irányelvekkel és másodsorban a Szervezeti Szabályzattal kapcsolatosan. Annak a gondolatnak a továbbfejlesztését szeretném, hogy a társadalmi életünk kialakításában, a pártnak, a társadalmi szerveknek, az állami életnek milyen szerepe volt az elmúlt idő alatt, és ebből a szempontból rendkívül fontosnak találom, hogy a helyi államhatalom és a helyi államhatalomnak a tevékenysége jobban alá legyen támasztva. Nem volna helyes, és a történelmi tényekkel nem volna összhangban, ha a tanácsok szerepét csak az utolsó sorban, egyetlen mondatban említenénk meg, amikor a társadalmi életünknek az ellenforradalom utáni kialakításában és az ellenforradalmi időszak alatt vállalatok és egyéb intézmények mellett a tanácsok szerepe általában véve pozitívnak volt mondható. Ezért az irányelvekben ennek nagyobb teret kell szen131