A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

tudományos?) „A tábor szilárd egysége, növekvő gazdasági, politikai, tudományos és katonai súlya biztosítja a táborhoz tartozó országok függetlenségét, békéjét és szabadságát." (Kádár elvtárs közbeszólása: eredményeit...) Tudományos eredményeit. Itt az utolsó bekezdés arról beszél, hogy a Szovjetunió és a baráti országok hogyan segítettek bennünket az ellenforradalom után. Nem esik szó arról, hogy a kapitalista országok kommunista pártjai és munkásosztályai is komoly segítséget adtak. A francia munkásosztálynak három halottja volt.

66 Olaszországban, s másutt is voltak megmozdulások.

67 A 20. oldalon a 20. pont: „Feladatok az ipar és a közlekedés terén." Javaslom pozitívabban fogalmazni a második bekezdést. Itt arról van szó, hogy „iparfejlesztési politikánkban arra törekszünk, hogy: a/ nagyobb mértékben és gyorsabban növeljük az iparban és a mezőgazdaságban a munka termelékenységét, b/ enyhítsünk azokon a nehézségeken, melyek az ipari nyersanyag-szegénységünkből származnak". Én azt javaslom, hogy: — az a/ pont az rendben van —•, erőteljesen fejlesszük az ipart oly módon, hogy fokozatosan csökkentsük a nyersanyag- és energiamennyiségeket. (Kádár elvtárs közbeszólása: Az ugyanaz!) Ez ugyanaz, csak pozitív. A mezőgazdasági résszel kapcsolatban van egy megjegyzésem. A 24. oldalon hozzá kell még tenni az első bekezdéshez nemcsak azt, hogy „világossá kell tenni a dolgozó parasztok előtt: érezzenek felelősséget a nép sorsáért", hanem azt is, hogy ez a kis parcellán, elmaradt technikával folytatott termelés nem elégíti ki a népgazdaság növekvő szükségletét, mert ez csak alacsony termésátlagot biztosíthat. Nagyon fontos érv, amit használunk, és eredményesen használunk. Az a/ pont, amely arról beszél, hogy a mostani időszak legfontosabb tapasztalatait használjuk fel, ide egyet én javaslok bevenni: nemcsak azt, hogy „a szövetkezetek szervezését mindig követnie kell a gazdasági, politikai megszilárdításnak"; a sorrendet is meg kellene változtatni politikai és gazdasági megszilárdításra. A másik, hogy viszonyaink között lehetővé vált a kettős feladat egyidejű végrehajtása. Ez nagyon fontos kérdés, elvtársak. Az utolsó központi bizottsági ülésen, ha emlékeznek, márciusban, ezt a kérdést felvetettük. Dacára [a] hatalmas fejlődésnek,

68 megvan a lehetősége, hogy a termelés ne essen vissza, hanem növekedjék. Amikor a legfontosabb tapasztalatokról beszélünk, akkor ezt a fontos kérdést vessük fel. Javaslom — annak alapján is, amit itt Kádár elvtárs elmondott —, hogy harminc községben milyen konfliktus támadt, hogy olyan viszonyok között építjük a falun a szocializmust, mikor beleütközünk az ellenségnek az ellenállásába. Igaz az, elvtársak, hogy az ellenség kihasználja — bár nincs önálló politikája, nincs szervezett ereje —, kihasználja a mi hibáinkat, abba kapaszkodik bele. Na de azért ez egy tény Ha 1300 községből 100 községben van is, akkor is van, s előreláthatóan ezekre a jövőben még jobban fel kell készülni, fel kell készíteni egész pártunkat. Ellenben az osztályharc legélesebben most, azt hiszem, ezen a területen folyik, és egypár szót erről mondani kell. A b/ ponttal kapcsolatban javaslom: ahogy az iparnál ki van mondva, a termelés 60%-kal nőni fog a következő ötéves tervben, mondjuk ki a mezőgazdaságnál is. Azt, ami már a Politikai Bizottság előtt volt, hogy a mezőgazdasági termelés 1957-58-hoz hasonlóan a következő ötéves tervben 35-40%-kal emelkedjék. Kádár elvtárs bevezetőjében kifejtette, hogy itt arról van szó: szakítsunk a régi dolgokkal, ennek megfelelően menjünk előre. Na most, 127