A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

elvtárs mondta, hogy ő is szeretne ott lenni, ő volt ott, Szuszlov,

10 meg Andropov

11 elvtárs, a televíziót is odacipelték - ilyen ünnepélyes körülmények között történt, és nagyon bensőségesen köszönték az elvtársak. Ez eljut a rendeltetési helyére, ahol ehhez hasonló dolgok, ilyen jellegű ajándékok vannak kiállítva. A munka egyébként nagyon szép, néhány elvtárs önök közül látta. Arra gondolunk, hogy valami módon ezt Schubert

12 elvtársnak, meg a fiatal művészeknek tudtukra is adjuk,

13 mert hiszen szívvel és szépen csinálták meg, és Hruscsov elvtársék is megkértek, hogy üdvözletüket adjuk át a készítőknek. Az SZKP Nemzetközi Kapcsolatok Osztályával, a szokás szerint, megbeszéltük a két pártot érintő különböző folyó ügyeket. Ezeket itt nem részletezem, mert többnyire olyan természetűek, amelyeket a Politikai Bizottság és a Titkárság hajt végre a munka során. Legfeljebb megemlítem azt, hogy szóba került és megegyeztünk abban, hogy az idén már cserélünk pártmunkás-küldöttséget az SZKP-val a pártmunka tapasztalatainak kicserélésére. Erre már a múlt esztendőben is tettek célzást, hogy hasznos volna, de mi azt mondtuk, a munkánk nem nagyon engedi meg az ilyesfajta látogatást, mert pártmunkásainknak idehaza van még dolga. Ezt ebben az évben realizáljuk. A küldöttségünk hivatalos ténykedéséről megemlítem még, hogy részünkről három nagyobb szovjet lapban jelent meg nyilatkozat, a Szovjetszkaja Russzijaban a küldöttség nevében Apró elvtárs nyilatkozott, Vecsernyaja Moszkvában Fock elvtárs, végül a Pravda lehozta azt a nyilatkozatot, amit én a magyar sajtó embereinek szombaton adtam

14 a kongresszus befejezése után, és azt a hétfői számban nagyon kevés rövidítéssel leadták. Az SZKP részéről mind küldöttségünket, mind a többi küldöttséget meghívták, hogy egy kis időt töltsön el a kongresszus után a Szovjetunióban. A fővárosban vagy vidéken tegyen látogatásokat és vegyen részt találkozáson a szovjet dolgozókkal. Mi a vidéki, illetve a hosszabb ott-tartózkodást elhárítottuk, hivatkoztunk az itteni sürgető munkánkra, végül megállapodtunk, hogy Moszkvában megyünk el gyűlésekre. Meg is történt, még a kongresszus munkája alatt. Az elvtársak felajánlották, hogy az ülések idején felváltva elmehet egyik-másik elvtárs. így került sor a moszkvai óragyárban tett látogatásra, ahol Apró és Fock elvtársak voltak - ez egy hatalmas gyár, nem tudom, hányan dolgoznak ott. A moszkvai kis-autógyárban — ahol a Moszkvicsot készítik — én voltam másnap. Ezekről a találkozásokról a beszámolómban annyit említhetek, hogy nagyon szívélyes volt a fogadtatás, a hangulat bensőséges volt, és azt hisszük, hogy tényleg hozzájárult a pártjaink közötti jó viszonyhoz és a szovjet-magyar barátsághoz. A kongresszus egy afféle nemzetközi seregszemle volt, mert ha az SZKP-t is számítjuk, akkor hetvenhárom kommunista- és munkáspárt találkozott. Ez módot adott arra, hogy az egyes pártok különböző ügyekben megbeszéléseket folytathassanak egymással. Megemlítem, hogy a misztifikáció elkerülése céljából a kongreszszus rendes munkáján kívül semmiféle általános, titkos összejövetel, tárgyalás a pártok között nem volt. Megkereséses alapon találkoztak a különböző pártok küldöttségei, így a mi küldöttségünk találkozott India, Korea, Dánia, Kanada, Űj-Zéland, Ausztria, Izrael, Finnország, Csehszlovákia KP-jainak küldötteivel, és különböző ügyeket megbeszéltünk. Ezeket itt nem fogom részleteiben ismertetni, a Politikai Bizottságnak beszámoltunk,

15 az intézendő dolgokat az illetékes elvtársaknak kiadták. 4