A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

na

gy gyárat fog a Szovjetunió nekünk szállítani. Ami viszont az ellentéte[le]ket illeti, az is hasznos számunkra, mert a hagyományos kereskedelmi árukat szállítjuk, tehát ami a kettőnk viszonylatában már szinte szokásos, és azonkívül egy sor egyéb olyan felkínált terméket, ami nekünk rendelkezésünkre áll, és amivel máskülönben elhelyezési nehézségekkel találkoznánk. Úgyhogy ez jó. Ezen belül vannak még olyan kérdések, a mi saját ötéves tervünkkel kapcsolatban, ami sajnos, ezzel az egyébként nagyon kedvező megállapodással sincs még megoldva, vagy legalábbis nem teljes mértékben. Ilyen például az ötéves terv színesfém-nyersanyaggá való alátámasztása, olajjal. Bizonyos nehézségek vannak a számunkra nagyon nagy fontossággal bíró faáruval, fűrészelt faáruval. Nehézségek és hiányok mutatkoznak még a hengerelt áruban is. Ezt azért kell megemlíteni, mert a gazdasági kérdésekkel foglalkozó szakembereknek számba kell venni, hogy még itt igen komoly megoldandó feladatok vannak. Aminél bizonyos reményeink vannak az az, hogy még a további évek során, az évről évre kötött megállapodásokon túl sikerült talán szovjet-magyar viszonylatban bővíteni. A tapasztalat szerint mindig egy kicsit sikerül bővíteni, azonkívül más szocialista országok viszonylatában és a nyugati piacon kell megoldani majd ezeket a kérdéseket. A megállapodáson belül még van egy olyan vonás is, ami számunkra bizonyos nehézséget jelent, mégpedig az, hogy a felfuttatás üteme nem egyenletes évről évre. Az első két évben még aránylag kismértékben növekszik csak a kölcsönös áruforgalom, és inkább növekszik az utolsó három évben. Tehát ez azt jelenti, hogy bizonyos nyersanyag-, energia-, áruelhelyezési kérdéseket illetően a 60-61-es év a mi tervünk végrehajtása során feszített és nehéz feladat. Ezt tudnia kell a Központi Bizottságnak. Mindenesetre az egészről: a megállapodásról szólva, s ennek kiegészítéseként számba véve egyéb megállapodásokat is, el lehet azért mondani, hogy ez a még most csak kidolgozás alatt álló új ötéves tervünk

10 mindenesetre olyan terv lesz, ami úgy nyersanyagban, mint energiában, mint a megtermelt termék elhelyezését illetően messzemenően sokkal jobban le van fedezve, mint bármelyik eddigi terv. A Központi Bizottság szervei, és részben a kormányszervek is, meglehetősen sokat foglalkoztak a márciusi határozat azon pontjának végrehajtásával, amely a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdításának feladatából áll [sic!]. Azt hiszem, el lehet mondani, hogy ez az elmúlt öt hónap, azokat az elvtársakat is kibékítette a márciusi határozattal, akik akkor nem nagyon lelkesedtek amiatt, hogy a tömeges szervezésről átalljunk a tömeges szilárdításra. Mert sajnos az történt, hogy ez alatt az öt hónap alatt bizony szembetűntek és mutatkoztak mindazok a nehézségek, amelyek az adott helyzetben várhatók voltak. És nem kis nehézségek. A termelőszövetkezeteket gépekkel, munkával ellátni, megszervezni, politikailag megszilárdítani, gazdaságilag alátámasztani, káderekkel, vezetőkkel, szakemberekkel jól ellátni, azután a közös gazdálkodásra rávezetni a tömegesen belépett új tagokat, bizony nehéz és komoly feladatokat hoztak magukkal. Amint ez előrelátható volt, elég komoly nehézségek mutatkoztak az őszi indulásra szervezett termelőszövetkezeteknél. Ahogy a belépés az egyes parasztok részéről afféle elvi deklaráció volt csupán, és bizony eléggé széles körben mutatkozott olyanjelenség is, hogy a papírt kezdték visszakéregetni, amit akkor vagy lelkesedésükben, vagy a tömegsodrásban, vagy ijedtükben aláírtak. Különösen szembetűnően jelentkeztek nehézségek, konfliktusok is abban az időszakban, amikor a gabona learatásakor, mit tudom én, a tarlóhántással vagy más művelettel, a mezsgyék összeszántásával valójában megkezdődött volna a kollektív élet a parasztok számá98