Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az olaszországi kapcsolatok harmadik szakasza Az utolsó remény 1865-1866
Július 7-én már Kossuth is elutazott hozzá és megegyeztek, hogy a magyarországi expedíciós sereg vezetését Garibaldi elvállalja 362 . Kossuth sürgetésére megtörtént a légió felszerelése, amelyet a hadügyminiszter július 9-i rendelete alapján Bolognába irányítottak, és a hadsereg főparancsnoksága alá helyezték 363 . Az átszállítottakat azonban — Kossuth tiltakozása ellenére — a hadszíntér helyett betegápolási feladatokra osztották be 364 . A király üzenete szerint lassú a magyarok szervezése, és félő, hogy másra nem is tudja használni az egységet 365 . A fegyverszüneti tárgyalásokat július 10-én folytatták, de az olasz vezetés annyira bizonytalannak tartotta kimenetelét, hogy megerősítette Kossuthékat abban a meggyőződésben, hogy nem szabad leállítani a betörési előkészületeket 366 . Dassi és Dunyov sűrű levélváltással igyekeztek pozíciót szerezni Garibaldinál, és közben viszonylag tárgyilagosan kommentálták az eseményeket. Dassi szomorúan írta Dunyov Istvánnak július 15-én: Olaszország megkapja Velencét és béke lesz; az európai forradalmak még nem elég erősek, várni kell 367 . Dassi ezt a kijelentését múlt időben fogalmazva július 26-án megismételte: a háborúnak vége, Európa el akarta kerülni a forradalmakat 368 , az Olasz Királyság meggyengült, a kis Poroszország megerősödött, és már csak Garibaldi küzd a tiroli hegyekben. Kossuth és Csáky között a létrejött egyezség ellenére sem szűntek meg az ellentétek, és ez veszélyeztette az együttműködés megteremtését a poroszokkal. Csáky a Kossuthtól kapott felhatalmazás alapján tárgyalt Berlinben, azonban a korábban jelzett bismarcki elképzelések miatt Kossuth alapelveiből engedni kellett. Csáky hajlott a jelentős politikai engedményre, s ezt a kényes helyzetet úgy próbálta feloldani, hogy a felelősséget Ricasoli miniszterelnöknél Kossuth hiúságára hárította, azt állítva, hogy az egyezség az ő ellenállása miatt nem jön létre 369 . Ricasoli nem kívánt beavatkozni vitájukba. A vitának és hatalmi harcnak azonban már nem volt jelentősége, Napóleon herceg Kossuthot a főhadiszállásra hivatta június 20-án 370 , ahol hiteles forrásból értesült, hogy megkötötték a fegyverszünetet és az július 25-én éjjel életbe lép 371 . A porosz győzelem következtében az Olasz Királyság visszakapta Velencét, a tiroli olasz terület azonban Ausztria fennhatósága alatt maradt. Az olasz politika, az osztrákoktól elszenvedett vereség miatt, valójában nem tekintette lezártnak a háborút, nem állították le Garibaldi tiroli harcait és támogatták az Erdélyen keresztüli magyar betörés további szervezését is. 362 Kossuth levele ifj. Kossuth Lajoshoz, 1866. július 14. — MOL R 90 I. 4602. — Vb. 658. sz. 363 A hadügyminiszter (Pettinengo) levele Kossuthhoz, 1866. július 9. — MOL R 112 H.S.2.674.—Vb. 659. sz. 364 Kossuth levele Ricasolihoz,1866. július 19. — MOL R 90 I. 4618. — Vb. 667. sz, Kossuth levele Castiglione-hoz, u. aznap. — MOL R 112 II.S.2.-678. — Vö. 668. sz. 365 Castiglione levele Kossuthhoz, 1866. július 28. — MOL R 90 I. 4653. — Vó. 674. sz. 366 Kossuth levele ifj. Kossuth Lajoshoz, 1866. július 10. — MOL R 901. 4590. — Vó. 660. sz. 367 Dassi levele Dunyovhoz, 1866. július 15. — MOL R 24 p. sz. 225. — Vö. 662. sz. 368 Dassi levele Dunyovhoz, 1866. július 26. — MOL R 24 p. sz. 241. — Vó. 673. sz. 369 Csáky levele Ricasolihoz, 1866. július 18. — MOL R 296 11. t. No 5. — Vó. 665. sz. 370 Bianchi távirata Kossuthhoz, 1866. július 20. — MOL R 90 I. 4625. — Vó. 669. sz. 371 Kossuth levele ifj. Kossuth Lajoshoz, 1866. július 25. — MOL R 90 I. 4644. — Vó. 672. sz.
