Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az olaszországi kapcsolatok harmadik szakasza Az utolsó remény 1865-1866
kel, horvátokkal a megegyezés sikeres, a románokkal való megegyezéshez azonban szükséges az olasz közvetítés 328 . A kormányon kívül álló politikusok megértéssel fogadták Csáky segélykérését, Ricasoli és Visconti Venosta is tárgyalt La Marmora miniszterelnökkel; a tábornok biztosította Csákyt a magyar ügy iránti szimpátiájáról, de semmilyen közreműködést nem tartott szükségesnek a kormány részéről 329 . Ricasoli csak november elején reagált írásban Csáky emlékeztetőjére, de ez sem volt több udvarias kapcsolattartásnál 330 . Kossuth nemcsak teljesen kiszorult az olasz politikai életből, de Csáky Tivadar és Komáromy György mindent meg is tett annak érdekében, hogy személyét távol tartsák és lejárassák. Nemcsak a korábban említett, Ricasolinak írt levelükben hangsúlyozták, hogy Kossuth csak árt a magyar szabadság ügyének, de az 1864-ben kialakult kapcsolatrendszerükben minden alkalmat megragadtak, hogy személyét végérvényesen kivonják az emigráció ügyeiből. Komáromy megfelelő információval rendelkezett a hazai politikai eseményekről, így Kossuthtal ellentétben — aki szinte teljesen elszigetelődött a hazai szervezőktől is —, tájékoztatást tudott adni arról az olasz politikusoknak. „Lanza nem tagadta, hogy Kossuth nagy erőfeszítéseket tesz lábra kapni, hogy ők eddig nem adtak neki hitelt, de hogy természetes, miszerint kétség támadt a kormánynál, Kossuth épen mindenben az ellenkezőt állítván mint mi" - írta Csáky a minisztériumban kialakult véleményt összegző Lanza meglátásának magyarázataként 331 . Kossuthtal valóban nem tárgyaltak a magyar ügyről, hiába fordult az Ricasolihoz, Cerrutihoz, La Marmorához, kérte Türr segítségét, hogy Viktor Emánuellel tárgyaljon, Irányi közvetítését, hogy Napóleon herceggel egyeztethesse terveit, nem fogadták közeledését. Kossuth levelével 1866. áprilisában fordult Cerrutihoz 332 , mint 1849 óta politikai harcostársához és jelenlegi külügyi államtitkárhoz, azzal, hogy támogassa kérését a miniszterelnöknél. A háború kitörése egyre közelebb került, ezért kérte Kossuth a kormányt, hogy nyilatkozzék: tartja-e még magát a Cavour és Kossuth között 1860-ban létrejött megállapodáshoz. Ha a kormány nem kíván többet foglalkozni Magyarországgal, akkor Kossuth elhagyja Itáliát, ahová csak Cavour kifejezett kérésére érkezett. A két német állam egymás ellen készülő támadása mindkettőjük gyengülését jelentené, s Kossuth érvei szerint ez Franciaország érdekét úgy szolgálja, hogy közben semmit nem kell tenni ezen államokkal szemben, ugyanakkor lehetőséget ad Olaszország számára Velence elfoglalására. Ezen a ponton kívánta Kossuth a magyar ügyet bekapcsolni az új fegyveres konfliktusba, amely növeli Olaszország győzelmi esélyeit a velencei akcióban. 328 Csáky levele Cairolihoz, 1865. szeptember 25. — MOL R 296 11. t. — Vö. 585. sz., ill. Csáky levele Cerrutihoz, 1865. szeptember 25. — MOL R 296 11. t. Cerrutihoz. — Vö. 586. sz. 329 Visconti Venosta levele Csákyhoz, 1865. szeptember 25. után — MOL R 296 11. t. Visconti — Vó. 587. sz. 330 Ricasoli levele Csákyhoz, 1865. november 3. — MOL R 296 11. t. Ricasoli — Vö. 588. sz. 331 Csáky levele Komáromyhoz, 1865. november 5-15. között — MOL R 296 11. t. Csáky Komáromyhoz—Vö. 590. sz. 332 Kossuth levele Cerrutihoz, 1866. április 11. — MOL RI. 4397. — Vó. 598. sz.
