Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
A lengyel felkelés időszaka 1863-1864
fordult Viktor Emánuelhez is: orosz beavatkozást idézne elő Ausztria lengyelek melletti fellépése, és láncreakcióként csatarendbe állítaná Franciaországot. Mindez lehetőséget biztosítana az olasz egyesítés befejezésére 297 . Bármilyen logikusnak is tűnt mind Klapka, mind Kossuth érvelése, nem a politikai realitásokat tükrözte: egyik megszólított ország sem tartotta kellő súlyúnak az önálló Lengyelország kérdését. A lengyel mozgalom segítése bizonytalanabbá tette volna az egyébként is ingatag hatalmi egyensúlyt, ezért a lengyel felkelés az együttérzés kifejezésén túl más nagyhatalmi támogatást nem kapott. Az olasz egyesítést aktívan folytatni akaró és ezért a lengyel felkelést is támogatni szándékozó Garibaldi, akit ismét tétlenségre ítéltek, csak őszinte sajnálatát tudta kifejezni Türrnek, hogy Magyarországot nem sikerült rábírni a felkelésre, mert kár volt elszalasztani a jó alkalmat a magyar szabadság kivívására 298 . A tétlenség nem csak Garibaldi számára volt nehezen elviselhető: a magyar légióban is egyre több fegyelmezetlenségre, civódásra és az olasz hatóságokkal való összetűzésre vezetett. Már 1862-ben sorozatosan kellett a hadügyminisztériumnak fegyelmi vétségek ügyében intézkednie. Mivel a légió vezetésében végrehajtott személycserék sem oldották meg a helyzetet, 1863 augusztusában az anconai tiszti telep önálló szervezetét rendeletileg megszüntették, a cumeói tiszti telepet felszámolták. A tisztek többségét, jelentős adósságaik átvállalása mellett a szolgálat alól felmentették 299 . Kossuth elvi és politikai okokra hivatkozva tiltakozott a tudta és előzetes beleegyezése nélkül hozott döntés ellen. Véleménye szerint az 1860as megállapodást sértette meg és mondta fel a kormány a döntés módjával 300 . Peruzzi sajnálatát fejezte ki, hogy Kossuth nem ért egyet a cumeói telep feloszlatásával, de előzetesen kikérte véleményét és tanácsát — akárcsak Klapkáét is — hogyan lehetne a felmerült problémákat rendezni. Intézkedéseik hatástalansága kényszerítette e végső döntésre a kormányt 301 . Szinte az egész év a lengyel felkelés támogatása körüli politikai tárgyalásokjegyében telt el. Kossuth 1863 végén megpróbálta egy nyilatkozat magyarországi terjesztésével a közvélemény figyelmét felhívni egy készülő megmozdulásra, proklamációja azonban nem ért el jelentős hatást 302 . A lengyel felkelés támogatásának szervezéséhez adott lendületet Bulowski terve egy lengyel-magyar-olasz légió felállítására. 1864 májusában Viktor Emánuel elfogadta tervét, mely az olasz területen szervezendő légió Moldván keresztüli betörését indítványozta, mint jeladást a forradalmak kitörésére. A 297 Kossuth levele Viktor Emánuelhez, 1863. július 26. — MOL R 901. 4182/a. — Vö. 513. sz., Kossuth levele Minghettihez, július 26. — 1.4182/b „Note" Viktor Emánuel részére—Vö. 514. sz. 298 Garibaldi levele Türrhöz, 1863. július 22. — MOL R 211 1497. sz. — Vó. 508. sz. 299 A Kormány határozata a Magyar Segélyseregről, 1863. augusztus 18. — MOL R 112 II.S.-2.-555.e — Vó. 518. sz., ill. Peruzzi levele Kossuthhoz, 1863. augusztus 19. — MOL R 90 I. 4194.—Vó. 519. sz. 300 Kossuth levele Peruzzihoz, 1863. október 6. — MOL R 112 II.S.2.-583. sz. — Vö. 583. 301 Peruzzi levele Kossuthhoz, 1863. október 8. — MOL R 112 — II.S:2.-558.a. 302 Canini levele Kossuthhoz, 1863. december 28. — MOL R 295 22. t. Canini — Vö. 527. sz., ill. Komáromy levele Ceruttihoz, 1864. január 3. — MOL R 296 11. t. Csáky és Komáromy Caninihez. — Vb. 530. sz. 303 Canini levele Klapkához, 1863. december 28. — MOL R 295 22. t. Canini — Vö. 527. sz.
