Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az emigráció szervezkedése az 1860-as évek elején
Jelentős változást hozott a magyar-olasz kapcsolatokban és egyben nagy veszteséget jelentett az magyar emigráció számára Cavour 1861. június 6-án bekövetkezett hirtelen halála 245 . Posztjára Bettino Ricasoli került (1861. június 12.-1862. március 3.), aki bár elfogadta a Cavour és a Nemzeti Igazgatóság között létrejött egyezséget, valójában nem számolt a magyar felkeléssel. Kossuth Farini közvetítésével 1861. június 21-én találkozott és tárgyalt az új miniszterelnökkel a Cavourral történt megállapodásról 246 . Az erdélyi szervezés folytatódott, ez azonban kiváltotta Ricasoli ellenkezését. A személyes találkozó után Kossuth Bianchin, Ricasoli bizalmasán keresztül juttatta el az erdélyi szervezést tárgyaló, csodálkozó, tanácsot, esetenként pénzt és politikai támogatást kérő leveleit a miniszterelnökhöz 247 , majd augusztusban a szervezés állását összegezve a Nemzeti Igazgatóságnak még Cavour alatt adott pénz felhasználásáról számolt be 248 . Kossuth Ricasoli magatartása miatt, taktikai okokból, nemcsak a párizsi olasz követhez, Nigrához írt részletes tájékoztatást arról, hogy az új miniszterelnök politikai irányvonala a magyar üggyel szemben nem változott Cavour álláspontjához képest, de szükségesnek vélte, hogy Cerruti konstantinápolyi követnek is hasonló részletességgel fejtse ki a megállapodásból adódó feladatokat és a törökországi politikai teendőket 249 . Kossuth 1861 október közepén Farinin keresztül is megpróbálta előmozdítani a légió ügyét: sürgette, hogy annak szervezése, fejlesztése Acquiban az 1860. novemberi elvek alapján folytatódjék 250 . Farini azon túl nem tudta sokkal biztatni, hogy Torinóba utazva ügyükért a régi barátsággal mindent meg fog tenni 251 . Farini tanácsa alapján a légió fejlesztésének kérdésével Ricasolihoz fordult Kossuth, majd egyre türelmetlenebbül ostromolta Bianchit, és kérte Klapka és Irányi közbenjárását érdemi válaszért 252 . Irányi Dánielt a nyomaték kedvéért mint a Magyar Nemzeti Igazgatóság titkárát küldte Kossuth a miniszterelnökhöz. A légió fejlesztését Ricasoli megfelelőnek tartotta, megítélése szerint lassan, de minden a megállapodás szerint folyik, az angliai sikertelen pénznyomtatás utáni új akciót azonban nem támogatta, mert nem tartotta megfelelően előkészítettnek. Az emigráció és a légió jobb anyagi ellátására nem látott lehetőséget. Nincs pénz, mert Cavour túl sokat költött, és a 245 YÓ, Pulszky levele Klapkához, 1861. június 1.: jelenti, hogy Cavourt szélütés érte — MOL R 295 22. t. Pulszky — Vö. 370. sz., Kossuth levele Klapkához, 1861. június 12.: sokat vesztett Cavour halálával. — MOL R 90 I. 3753. — Vó. 375. sz. 246 Az időpontot Minghetti közölte Kossuthhtal — Vö. 379. sz. —, az előkészítéssel kapcsolatos levelezés - Vö. 375-378. sz., a tárgyalás után irt Kossuth Nigra párizsi követnek, rosszalását fejezve ki, hogy tavasz előtt nem terveznek háborút. - 1860. július 18. — MOL R 901. 3486. — Vö. 388. sz. 247 Kossuth levele Bianchihoz, 1861. július 31. — MOL R 90 I. 3799. — Vó. 391. sz., Bianchi levele Kosuthhoz, 1861. augusztus 15. — MOL R 90 I. 3811. — Vö. 396. sz. 248 Kossuth levele Bianchihoz, 1861. augusztus 23. — MOL R 90 1.3821. — Vó. 398. sz. 249 Kossuth levele Cerrutihoz, 1861. szeptember 19. — MOL R 90 I. 3863. — Vó. 401. sz. 250 Kossuth levele Farinihez, 1861. október 22. — MOL R 90 I. 3860 — Vó. 405. sz. 261 Farini levele Kossuthoz, 1861. október 23. után — MOL R 90 I. 3870. — Vó. 407. sz. 252 Az 1861. október 2-22. közötti levélváltás ismertetését ld. 408. sz.: Irányi Kossuthhoz irt leveléhez fűzött 2. jegyzetben.
