Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az emigráció szervezkedése az 1860-as évek elején
folytatott megbeszéléséből levont következtetésként 227 . Kossuth ennek tudatában volt, mint erről korábban már szó volt, ő a lehetőséget várta, melyhez a hazai felkelés csatlakozhat és eredeti szándékukon túlmenően, nyílt színvallásra kényszeríti a titkos szövetségeseket. A szabadságharc lehetőségének fenntartására, Garibaldi részvételének megnyerésére környezetében az emigránsok minden lehetőséget megpróbáltak kihasználni. Ilyen akció volt az 1860 végén szervezett Garibaldi-díszkard bizottság— terjes nevén Garibaldi-díszkard és háborús segélybizottság — tevékenysége 228 . Gál Sándor vezetésével gyűjtést szerveztek egy díszkard készítésére, valójában fegyverek vásárlására, melyeket Erdélyen keresztül kívántak becsempészni az országba 229 . Az akció lehetőséget biztosított arra is, hogy a légióba jelentkező önkénteseket legálisan összeírják. Gál Sándor Leonidas Coroneahoz írt szervezési utasításában részletesen leírta céljaikat, valamint a kialakítandó egységeket és azok szükséges létszámát 230 . A magyarországi vonalat Gál Berzenczey Lászlón keresztül kívánta bevonni, neki márciusban fejtette ki részletesen elképzeléseiket 231 . A fegyvervásárlásokat Schneider Antal, a török hadseregbe belépett alezredes végezte, és egy Viola nevű személyt bízott meg azok Erdélybe szállításával. Klapka és Türr határozottan rosszallották, hogy a hazai Nemzeti Bizottság a felkelés kirobbantását az országgyűlés megnyitása előtt tervezi, ezért már márciusban közleményt adtak ki az elképzelés elítéléséről 232 . A szervezés azonban folytatódott, és március 25-én De Negri körlevélben értesítette a helyi bizottságokat, hogy elérkezett az idő a cselekvésre. 233 Gált a szervezést támogató propaganda erősítésére, a betörés mielőbbi megvalósításának sürgetésére ösztönözte 234 . Gál és Salvati többször tárgyalt Garibaldival, ezért az olasz kormány és Cavour Garibaldi akciójaként ítélte el a mozgalmat. Garibaldi Türr segítségével tiltakozott ez ellen, kijelentve, hogy nem ért egyet a mozgalom időzítésével 23 ^. Az akció kudarcot vallott, a résztvevőket letartóztatták, maga Türr is részt vállalt a türelmetlenkedők lecsillapításában, és mivel Gál Sándort nem tudta szavakkal leszerelni, letartóztatta. A Garibaldi mellett tevékenykedő Türr az olasz betörést elutasító francia magatartás után — februárban — azzal biztatta Kossuthot, hogy nem szabad abbahagyni a magyarországi és dalmáciai szervezést, mert ha nem kapnak 227 Kiss Miklós levele Kossuthhoz, 1860. december 12. — MOL R 90 I. 3509. — Vö. 320. sz. 228 Koltay 1861 elejére teszi a bizottság szervezését, azonban az már decemberben megalakult, és az olasz részről vezető szerepet játszó Salvati 1860. december 30-án kelt levelében szólította fel Schneider Antal alezredest, aki a továbbiakban az erdélyi fegyverszállítást szervezte, a belépésre. Vb. 323. sz. 229 Salvati a bizottság elnöke és De Negri tábornok, a bizottság igazgatója értesíti Gált megbízatásáról. 1861. január 5. — MOL R 173 — Vö. 327. sz. 230 Gál levele Coroneához, 1861. február 18. — MOL R 168 2. cs. 2. t. — Vó. 337. sz. 231 Gál levele Berzenczey Lászlóhoz, 1861. március 7. — MOL R 168 2. t. — Vó. 349. sz. 232 Deklaráció Klapka és Türr aláírásával, 1861. március 9. — MOL R 295 22. t. Garibaldi — Vó. 350. sz. 233 De Negri körlevele Schneider Antalhoz, 1861. március 25. — MOL R168 2. t. — Vb. 355. sz. 234 Gál levele Schneiderhez, 1861. március 30. — MOL R 168 2. cs. 2. t. — Vó. 356. sz. 235 Garibaldi levele Türrhöz, 1861. május 23. — MOL R 211 1497. sz. — Vó. 365. sz.
