Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
A szicíliai expedíció 1860
konföderációs tervet 182 . Lalande helyzetelemzésében, de az emigráció több tagjának beszámolójában is újra és újra visszatért a Kossuthtal szembeni bizalmatlanság, esetenként személyének tudatos és következetes háttérbe szorítása. Ennek egyik — a sorok között olvasható — oka Mazzini sikertelen akciói idején tanúsított magatartása, a másik a felelősség vállalásának nagyon összetett kérdése. Kossuth tudatában volt annak, hogy személye fogalom, és egy nevében kívülről szervezett felkelés, melyhez nincs megfelelő belső fogadókészség, nemcsak az országnak káros, de személyét is lejáratja, és megfosztja a további tevékenység lehetőségétől. Intő példa volt számára a Makk-féle összeesküvés komoly véráldozatot kívánó kudarca. Klapka és Türr mozgékonysága, rugalmassága, kreativitása mind a francia udvarban, mind Piemontban vonzóbbá tette személyüket, mint a Magyarország felszabadítása melletti nyílt kiállást és hathatós katonai segítséget kérő Kossuthét. A király és Garibaldi 1859 november eleji megbeszélése után Garibaldi ideiglenesen elállt római expedíciós terve végrehajtásától. A király hozzájárulását adta egy nápolyi hadjárat megszervezéséhez 183 . Bár Garibaldi számára ez a terület volt a legkevésbé ismert, visszavonult Caprerára és — többek között Türr hatékony segítségével — megkezdte az akció szervezését. Türr — miközben közreműködött a katonai terv kidolgozásában — gyakorlatilag összekötő szerepet játszott ekkor is Garibaldi és Cavour, valamint Garibaldi és Viktor Emánuel között 184 . Garibaldi alapelve az volt, hogy ő ténylegesen nem kezdeményez felkelést, de ha Szicíliában kitör, akkor habozás nélkül élére áll. Bertani, Mazzini egyik bizalmi embere teremtette elő a pénzt a mozgalom kiterjesztéséhez, az önkéntesek pedig Quartónál gyülekeztek. A Pito vezette szicíliai akció megsegítésére indulást Garibaldi habozása miatt már többször elhalasztották, május 6-án este azonban Garibaldi Türr István, Tüköry Lajos, Sirtori és Vecchi társaságában csatlakozott a csendben várakozó tömeghez. Az expedíció a kormány tudtával történt, mint ahogyan azt a Torinóban tartózkodó Pulszky Ferenc már 1860. május 7-én tudatta Kossuthtal 185 Az elfoglalt hajókra behajózott önkéntesekből május 7-i napiparancsával Garibaldi hadsereget szervezett, első hadsegédjévé Türr Istvánt tette meg. A hajók május 11-én kötöttek ki a marsalai öbölben. Türr leleményes szervezése következtében gyorsan partra szállt az egész különítmény, így a keresésükre küldött nápolyi hajók a kikötőbe visszatérve már csak az üres hajókat bombázták 186 . A sereg erőltetett menetben vonult Palermo felé. Első csatájukat Cala182 A magyarországi helyzetről: Lalande levele Klapkához, 1860. augusztus 15. — MOL R 295 2. t. Lalande — Vö. 273. sz, az erdélyi helyzetről: Lalande levele Klapkához, 1860. augusztus 21. — u.ott. — Vó. 275. sz. - Lalande Cuzával szemben óvatosságra inti Klapkát: sietni kell, mert hatalma megszilárdulása után könnyen válhat Magyarország ellenfelévé, Ausztriával szövetkezve. 183 Vó. 224. sz. 184 Vó. 226. sz. 185 Pulszky levele Kossuthoz —1860. május 7. — MOL R 90 3298. Vö. 257. sz.: előző nap még csak arról tudta Kossuthot tájékoztatni, hogy Garibaldi 2 hajóval indult el, Cavour azonban visszarendelte, amivel Pulszky nem tud egyetérteni, mert szerinte Garibaldi csak a fegyvereket indult visszaszerezni. Pulszky levele Kossuthoz, 1860. május 6. — MOL R 901. 3296 — VÖ. 256. sz. 186 A május 11-i marsaiai partraszállást és előzményeit lásd Csorba László: Garibaldi. Bp. 1988. 207-220.
