Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Cavour és Kossuth 1855-1861
dandó röpirat tervére, melyben szerepet kapott volna a francia támogatás kinyilvánítása is. A Pármában folytatott tárgyalás három napig tartott. A harmadik napon Napóleon herceg kérésére Kossuth magával vitte a légióra vonatkozó javaslatát és a kiáltvány tervezetét, megtárgyalásukra azonban nem került sor. Napóleon herceg csak átvette és elküldte futárral a császárnak, aki Bixio kihallgatást kérő sürgönyére azonnal válaszolt: várja Bixiot és Kossuthot. Klapka György Pietri szenátort kérte, hogy mint a Nemzeti Igazgatóság és Napóleon császár közti összekötő, járjon közbe Kossuth mielőbbi császári kihallgatása érdekében 134 . Pietri támogatta a megbeszélés ügyét és kísérőnek ajánlkozott az útra. Kossuth tehát Pietri szenátor kíséretében, szigorúan megőrizve inkognitóját, indult a főhadiszállásra. Július l-jén érkeztek Bresciába, azonban aznap már III. Napóleon áttette a főhadiszállást Valeggioba, így csak július 2-án kerülhetett sor a találkozóra. III. Napóleon ekkor már megtette az első lépéseket egy esetleges fegyverszünet irányába. A császár, mint korábbi találkozójuk alkalmával, most is érdeklődéssel hallgatta Kossuth beszámolóját, aki bemutatta a semlegességre vonatkozó, angol politikusoktól kapott leveleit. Válaszul Napóleon utalt a lord John Russeltől kapott tiltakozó levélre. A császár jelezte azt is, hogy Poroszország katonai összevonásokat hajtott végre és kilátásba helyezte Franciaország megtámadását, ha folytatják a hadműveleteket. Kossuth érve, hogy Poroszország érdekeit nem sérti a háború kiterjesztése Magyarországra, hiszen Magyarország nem tagja a Német Szövetségnek, nem győzte meg a császárt, aki nem rendelkezett kellő haderővel egy porosz betörés visszaveréséhez. III. Napóleon egyértelműen leszögezte, hogy a jelenlegi helyzetben a francia hadsereg nem támogathat egy horvát-magyar katonai partraszállást addig, amíg nem erősítette meg katonai erejét a Rajna mentén és nem foglalta el Velencét. Ugyanakkor jelezte azt is, hogy nem kizárt a fegyverszünet a végső célok elérése előtt. III. Napóleon — hiszen a háború még tart — hozzájárult ahhoz, hogy a légió felszerelését gyors ütemben folytassák, maradjon el a katonák esküszövegéből a Viktor Emánuelre vonatkozó szakasz és azzal a feltétellel járult hozzá a katonai felhívás Kossuth által tervezett szövegéhez, melyben szerepel a francia támogatás, hogy a keltezés helyeként nem a főhadiszállást adják meg. Kossuth négy nappal a fegyverszünet előtt úgy hagyta el a főhadiszállást, hogy tudott a gyors fegyverszünet lehetőségéről, de Napóleonnak a további szervezéshez való hozzájárulása miatt még a teljes kibontakozás esélyét is nyitottnak látta. Röviden utalni kell arra, hogy az osztrák kémjelentések, melyek a keleti és déli területek jól megszervezett, a forradalmak kirobbantására kész légköréről, a magyar és a környező nemzetiségek megegyezéséről szóltak, élénk figyelmet keltettek Angliában, Poroszországban és Oroszországban is. A háború előtt jelzett félelmek, hogy a megmozdulás átterjedhet az orosz érdekszférára és a Balkánra is, beigazolódni látszottak, ezért Anglia és Poroszország tiltakozott 134 Klapka feljegyzése Pietrihez, 1859. június 25. — MOL R 295. — Vb. 174. sz.
