Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Cavour és Kossuth 1855-1861
rődben elhelyezett katonákat Biscardelli tábornok, genovai hadosztályparancsnok rendeletére hamarosan Acquiba vezényelték, így a rendelet körüli politikai vita ellenére folytatni kellett a szervezést. Klapka és Teleki azonnal jelezte Cavournak észrevételeit a dekrétummal szemben, és annak módosítását kérték. Cavour magánlevélben válaszolt 123 aggályaikra. Természetesnek vette, hogy a légió végső célja Magyarország felszabadítása, ám erre a dekrétumban jelenleg nem lenne célszerű utalni, de az esküforma megváltoztatására hajlandóságot mutatott. A véglegesített szövegből valóban elmaradt a szárd-piemonti király iránti hűségeskü. A továbbra is légióként emlegetett egység hivatalos neve azonban Légion hongroise dTtalie lett, magyar megfelelője: Magyar Sereg Olaszhonban, helyes fordítása azonban: Itáliai magyar légió. A genovai ügyintézés igen nehézkesen haladt, a megállapodások értelmében minden intézkedéshez szükség volt Kossuth beleegyezésére, azt azonban vagy nem tudták időben megkapni, vagy az időhiány miatt Klapka eleve nem is kérte. Teleki, aki ellenezte az emigráció egyszemélyi vezetését, elveihez híven ragaszkodott a közös döntéshez. A győztes észak-itáliai csaták indokolttá tették volna, hogy a magyar ügyben is hathatós lépések szülessenek, és Napóleon végre Torinóba hívja Kossuthot. Ezzel szemben sem Kossuth, sem emigrációs társai nem kaptak a franciáktól Itáliába szóló útlevelet. Teleki László május 22-i levelében még azt jelentette Kossuthnak, hogy Napóleon herceg ajánlólevelet adott Persignyhez, a londoni francia követhez, aki majd kiállítja Kossuth útlevelét Genovába 124 . Mogyoródy hasonló szellemben írt május 23-án, számára Villamarina párizsi szard követ adott útlevelet, és ígéretet tett arra, hogy Kossuthét is elkészíti 125 . Ezt megerősítette Teleki május 28-án kelt levele is 126 . Azonban Kossuth hasztalan várta a francia meghívást, és Napóleon herceg ajánló sorai sem voltak elegendők az okmány megszerzéséhez. Teleki megpróbált kihallgatást kérni ez ügyben a császártól, de nem fogadták. Pedig mint Irányi írta, Kossuth csak a császár közvetlen parancsára fog francia útlevelet kapni 127 , azonban a francia politikai érdekek távoltartása mellett szólnak, taktikai okokból tartják Londonban. Kéri Kossuthot, amíg nem késő utazzon Genovába 128 . A magyar politikus kényszerűen tudomásul vette a francia álláspontot, és emigráns társai többsége, valamint Bixio biztatására, — aki mindenben felajánlotta szolgálatait, ha elhatározza magát az utazásra — ismét engedett követeléseiből és maga kért útlevelet. Kérésére 1859. június 16-án kiállították részére a saját nevére szóló, piemonti útlevelet 129 . Teleki az útlevél kiállítása előtti nap ismételten intette, hogy csak saját nevére szóló útlevéllel utazzék, s egyben tájékoztatta, hogy a dekrétum módosítására tett 4. javaslatukat Cavour 123 Cavour levele Telekihez és Klapkához, 1859. június 13. — MOL R 295 7. t. Legio Hongroise 1859. — Vö. 161. sz., a Cavourhoz irt levél fogalmazványa a MOL-ban nem található. 124 Teleki levele Kossuthhoz, 1859. május 22. — R 90 I. 2766. — Vö. 146. sz. 125 Mogyoródy levele Kossuthhoz, 1859. május 23. — MOL R 90 I. 2768. — Vó. 147. sz. 126 Teleki levele Kossuthhoz, 1859. május 28. — MOL R 90 I. 2781. — Vó. 150. sz. 127 Irányi levele Kossuthhoz, 1859. június 12. — MOL R 90 I. 2802. — Vó. 158. sz. 128 Irányi levele Kossuthhoz, 1859. június 13. — MOL R 90 I. 2803. — Vó. 159. sz. 129 Az útlevél kelt 1859. június 16., aláirója Villamarina párizsi szard követ. — MOL R 90 I. 2810. — Vó. 164. sz.
