Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az olasz kapcsolatok második szakasza Piemont és az emigráció 1854-1855
tette — egy hosszabb kommentár követte, amelyben elismerte, hogy korábban készített egy felhívást, de annak szövege nem egyezik a közölttel, és semmiképpen sem kívánt a jelen helyzetben ilyen tartalmú kiáltványt kibocsátani. Élesen bírálta Mazzini tevékenységét a sikertelen felkelés után, az abban való részvétel vádja alól minden igyekezetével megpróbálta személyét kivonni. A milánói felkelés kudarca és ez az incidens kettőjük politikai kapcsolatát helyrehozhatatlanul megtörte. 1853 nyarán kitört az orosz-török háború, amelyhez Kossuth Kütahyában nagy reményeket fűzött, mint a szabadságharc feltámadására ideális katonai és politikai helyzethez. Mazzini sürgette, hogy titokban, álnéven hagyja el Londont és szervezzék a mozgalmat. Bár az orosz sereg 1853 júniusában bevonult a Dunai Fejedelemségekbe, Anglia és Franciaország csak 1854. március 27-én üzent hadat Oroszországnak. Klapka György, Türr István, Czecz János és Gál Sándor Konstantinápolyba mentek, hogy Ausztria belépése esetén készenlétben legyenek egy magyarországi betörés vezetésére. Kossuth az amerikai flottát és Ausztria beavatkozását várta, mint első jelet a megmozdulás szervezésére. Mindkettő elmaradt. Az 1852 novemberében hivatalába lépő Cavour piemonti miniszterelnök az olasz egyesítés viszontsegítése reményében az angol-francia szövetséghez csatlakozott. Cavour akkor, ellentétben Kossuthtal, az olasz egyesítést nem a magyarokkal való szövetségben tartotta megvalósíthatónak, hanem Ausztriát az itáliai területek elvesztése fejében éppen keleten kívánta kompenzálni. AZ OLASZORSZÁGI KAPCSOLAT MÁSODIK SZAKASZA PIEMONT ÉS AZ EMIGRÁCIÓ 1854-1855 A nagy várakozás után „végre" kitört krimi háború semmilyen lehetőséget sem adott a magyar emigrációnak, Ausztria nem viszonozta az 1849-es orosz segítséget, így nem nyílt lehetőség a magyar szabadságmozgalom kibontakozására. A nagy csalódás után a vezető emigránsok szétszéledtek, megélhetésük biztosítása érdekében igyekeztek katonai vagy polgári foglalkozást találni. Klapka katonai tudását, szervezői képességét a török Porta most is igyekezett felhasználni, Klapka azonban titokban visszatért Génibe 87 , és ott olvasta Peroni leveleit a szevasztopoli csata részleteiről 88 . A korábbi szövetségesek Mazzini, Ledru-Rollin és Kossuth a harcok kiterjedésekor kiáltványt intéztek Európa népeihez, melyben a népek jogainak érvényesítésére egyetlen lehetőségként az összefogással megteremtett szabadságharcot jelölték meg, mely niinden monarchia ellen fordul és célja a köztársaságok meg87 Peroni levele Klapkához, 1854. szeptember 5. — MOL R 295. 22. t. Peroni — Vö. 119. sz. 88 Peroni levele Kossuthhoz, 1854. szeptember 25. — október 5. között — MOL R 295 22. t. Peroni - Vó. 120-122. sz.
