Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16.-1895. január 13. 2. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1893. január 15. 972./ meg, amennyiben a m. kir. pénzügyőri hajók kivételével, melyek a magyar nemzeti lobogót használják, valamennyi más vízijármű a közös kereskedelmi lobogót alkalmazza. A közös külügyminiszter tehát azt a javaslatot teszi, hogy a pénzügyőrségi és hatósági hajók is használják hátsó árbocukon a közös lobogót, s az előárbocra tűzzék ki a szolgálatuk minőségét jelző, vagy a nemzeti lobogót. Az előadó miniszter úr, mielőtt ezen ügyet a minisztertanács elé terjesztette volna, meg kívánta hallgatni az igazságügy-miniszter úr nézetét is, aki oda nyilatkozott, hogy közjogi szempontból a múlt évi február hó 9-én e tárgyban hozott minisztertanácsi határozatot helyesnek tartja, s a közös külügyminiszter álláspontja el nem fogadható, mivel a vám- és kereskedelmi szövetség VI. cikkéből jogilag nem vonható le az a következtetés, hogy a kereskedelmi hajók részére megállapított lobogó viselésére vonatkozó határozat a nem kereskedelmi hajókat is kötelezné, amennyiben az 1867. évi alaptörvényeknek a közös ügyekre és a közös egyetértéssel megállapítandó elvek szerint elintézendő ügyekre vonatkozó rendelkezései és a két állam közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségben foglalt rendelkezések analógia alapján ki nem terjeszthetők, kiterjesztőleg nem magyarázhatók; ennélfogva azon az alapon kell maradni, hogy az idézett VI. cikk tisztán csak a kereskedelmi hajók lobogóját, illetve annak viselését szabályozza. Az a következtetés, hogy a lobogó viselésének kérdése a tengeri hajózás ügyeihez tartozik, csak annyiban fogadható el, amennyiben a kereskedelmi hajók lobogójának viseléséről van szó, mert a többször idézett VI. cikk összes rendelkezései csakis a tengeri kereskedelmi hajókra vonatkoznak. De az összes közjogi kiegyezési törvények szellemével ellenkeznék a külügyminiszter által vitatott az a felfogás, hogy a M. Kir. Tengeri Pénzügyőrség a kereskedelmi hajók részére megállapított lobogót viselje járművein, mert a pénzügyőri hivatalok magyar hatóságok, és mint ilyenek — miután eltérő törvényes intézkedés nincsen — mást, mint a Magyar Korona Országainak színeit és címerét nem is használhatnak. Az 1884. évi rendelet, melyre a közös külügyminiszter úr hivatkozott, amenynyiben az a Magyar Tengeri Hatóságot is a közös kereskedelmi lobogónak saját jármüvein való használatára kötelezte, a fennálló törvényeknek (1867:XIL, 1867:XVL, 1878:XX. és 1887:XXIV. te.) nem folyománya. Azt, hogy a magyar állam hivatali funkcióikat minő jelvények alatt teljesítsék, törvény szabályozza, mely a hivatalos jármüveket is fedi; e törvény pedig a tengeri hajózás üzése tekintetében a kikötőügyi és a tenger-egészségügyi közigazgatásra vonatkozó szabályok kibocsátása által a rendeleti jog körében meg nem változtatható. Az igazságügy-miniszter úrnak fennebb előadott nézetében az előadó kereskedelmi miniszter úr is osztozik, s azért nem fogadhatja el a közös külügyminiszternek azon közvetítő javaslatát sem, hogy a magyar lobogó az előárbocon tűzessék ki, miután a hajó hivatalos, nemzetközi jelentőségű lobogójának az tekintetik, mely a hátsó zászlórúdon alkalmaztatik. Az előadottak alapján a minisztertanács fontolóra vévén a kérdést, azon megállapodásra jutott, hogy miután a vám- és kereskedelmi szövetség 822