Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16.-1895. január 13. 2. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

64./12./ 1894. május 28. sürgősen megépíthesse, s azoknak mintegy 80-90 000 Ft-ra rúgó költségeit külön indoklás mellett tárcájának 1894. évi költségvetésében a beruházások 16. címénél mint túlkiadást elszámolhassa. A minisztertanács a kért felhatalmazást megadta. Jegyzetek a A 6. pontot nem közöljük. 1 Az egyházpolitikai kérdésre vonatkozó jk.-i pontok felsorolása: 1890. nov. 3. 7. jegyzet. — Szorosan a tvj.-ra la. még 1893. júl. 19./3., júl. 20./5., júl. 21./4., okt. 23J3., okt. 30./5., nov. 6., dec. 8./3., 1894. febr. 4./10., ápr. 16./l.,jún. 2./l.,jún. 11./l. 2 A Fh. máj. 7-töl négy napon át tárgyalta a házassági javaslatot. A vitában felszólalt többek között Vaszary prímás, Schlauch püspök, Brankovics György gör. kel. szerb és Román Miron román érsek, valamennyien a javaslat, főleg a házasság felbonthatóságának kimondása ellen. A főpapok vallási érveivel Szilágyi igm., majd a vita végén Wekerle me. a nemzet közérdekeit szegezte szembe. Máj. 10-én zajlott le a névszerinti szavazás: a Fh. 140:118 arányban elvetette a tvj.-ot. A szavazatok megoszlása a következő volt: ellenszavazatok: 36 katolikus és gör. kel. főpap, 3 országzászlós, 80 hg., gr. és br., 21 választott és kinevezett tag; igen szavazatok: 10 protestáns egyházi méltóság és hivatalnok, 4 országzászlós (köztük a horvát bán), 3 főbírósági elnök, a fiumei kormányzó, 52 hg., gr., és br., 48 választott és kinevezett tag. (Salacz, A magyar kultúrharc... 304-306. p., Nemzet, 1894. máj. 10. /esti lap/) — A házassági javaslat fh. bukása főleg a nagy arány miatt meglepetést és zavart okozott a kormányban és az udvarban egyaránt. Utóbbinak sem volt ugyanis érdeke a tvj. eltemetése, mert az a Szép. bomlását, s a politikai viszonyok teljes zavarát idézhette volna elő. Bonyolította a helyzetet, hogy az uraik, kormány iránti bizalma — a függetlenségi ellenzék támogatásának elfogadása, valamint a Kossuth Lajos hamvainak hazahozatalához és temetésének megszervezéséhez nyújtott színfalak mögötti segítség miatt — már a kh. szavazás időszakában erősen megingott. Ápr. második felében az udvari körökben nyílt szóbeszéd tárgya volt, hogy a Wekerle-kab in étnek előbb-utóbb mennie kell, sőt Khuen-Héderváry Károly bánt már me.-nek is kiszemelték. A Fh. elutasító határozata nyomán a helyzet kulcsa Ferenc József kezébe került: csak a uraik, reformok melletti nyílt kiállása változtathatta meg a fh. erőviszonyokat. Éppen ezért Wekerle — bízva a kormánypárt nélkülözhetetlenségében — igyekezett meggyőzni az uraik.-t arról, hogy a politikai viszonyok a javaslat keresztülvitele nélkül veszélyesen elfajulnának. Ferenc József támogatását azonban nem sikerült kivívni, noha az uraik, már döntött a kérdésben. A kormány máj. 16án mégis azt javasolta a Kh.-nak, hogy változatlanul küldje vissza a tvj.-ot a Fh.-hoz. Ezzel szemben a vita során Apponyi megismételte indítványát a szükségbeli polgári házasságról. A négy napig tartó vitában — a közvélemény hangos kísérete mellett — sorozatos támadások érték a Fh.-at, s maga Szilágyi is úgy nyilatkozott, hogy szükség esetén új örökös főrendek kinevezésével kell biztosítani a javaslat melletti többséget. Máj. 21-én a Ház 272:104 arányban másodszor is elfogadta a tvj.-ot és változatlan szövegezésben küldte vissza a főrendekhez. (Salacz, i.m. 300-304., 306-309. p., KN /l 892-97/ 18. k. 314., 345-454. p.) — Ferenc József ekkori álláspontját, a kormánnyal szembeni őszintétlen magatartását és általában a helyzetet jól megvilágítja Kállay Béni máj. 16-i levele Khuen-Héderváryhoz. Ebben a közös püm. így számolt be az uralk.-val máj. 14-én folytatott megbeszélése eredményéről: „Ő Felsége határozottan óhajtja, hogy a házassági törvényjavaslat a Főrendiházban a legközelebbi szavazásnál keresztülmenjen. Ő Felsége ezt tisztán politikai okokból óhajtja, hogy a mai zavaros helyzet végre tisztáztassék és a jövő elhatározások számára az út egyengettessék. [Kiemelés tőlem — L. J.] Azok tehát, akiknek valóban lojális érzelmei még nem szenvedtek csorbát, nyugodt lélekkel deferálhatnak Ő Felsége ezen kívánságának, éspedig annyival inkább, mert azoktól, akik első ízben a törvény ellen szavaztak, nem kívántatik, hogy most lelkiismereti kényszernek vessék alá magokat, s mellette szavazzanak, hanem csak hogy tartózkodjanak a szavazástól. De midőn ezt Ő Felsége határozottan kívánja, egyszersmind azt is óhajtja, hogy a második szavazásnál lehetőleg nagy többség nyilatkozzék a törvény mellett, ami úgy érhető el, ha lehetőleg sokan tartózkodnak a szavazástól. Éspedig azért, hogy kitűnjék, hogy midőn a Korona neut1009