Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16.-1895. január 13. 2. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

64712./ 1894. május 28. politikai kérdések nyugodtabb elintézésének, hanem egyúttal az eredményes parlamenti és kormány tevékenységnek is előfeltételét képezi. Az egyházpolitikai kérdések megoldásának huzamosabb függőben tartása az izgalmat szélesebb körökben terjesztené és fokozná, és oly kérdések felvetésére szolgáltathatna alkalmat, melyek bolygatását úgy a Korona, mint az ország érdekében ki kell zárni. Más alkotmányos eszköz, melytől a szükséges hatást várni lehetne, alig található. Igaz ugyan, hogy a Főrendiházban olyanok is gyakorolnak szavazati jogot, akik a törvény intenciója szerint e joggal tulajdonképp nem bírnak. Ámde e visszásságok orvoslása kétségkívül felvetné a Főrendiház reformálásának kérdését, ami a jelen helyzetet még mélyebben bonyolítaná. E visszásságok megszüntetése egyébként, ha javítna is a jelen helyzeten, de önmagában véve a két ház közti összhang helyreállítására nem volna elegendő, úgyhogy e cél elérésére nem kínálkozik más alkotmányos és biztos mód, mint az örökös tagok számának szaporítása. A kormány abban a reményben van, hogy az erre vonatkozó legfelső felhatalmazás bírásának kijelentése elégséges lesz az eredmény biztosítására anélkül, hogy azt tényleg igénybe kellene venni, mert e felhatalmazás alkotmányos formában való határozott kijelentése volna annak, hogy a Képviselőház ismételt állásfoglalása után a törvényhozás legmagasabb faktora, a Korona, osztja azt a nézetet, hogy a javaslat mielőbbi keresztülvitele politikai indokoknál fogva szükséges. Nem hagyhatja a kormány figyelem nélkül a közvéleményben a javaslat ellenzőinek jelentékenyebb politikai egyéniségek által következetesen terjesztett híreket, hogy a kormány a Korona bizalmát nem bírja, hogy a Korona a javaslatok törvényerőre emelkedését nem kívánja, és hogy ezeknél fogva a legközelebbi jövőben kormányváltozás várható.

4 Tagadhatatlan, hogy e híresztelések a Főrendiházzal összeköttetésben levő politikai körökben oly benyomást tettek, mely megcsorbítja a kormányt azon természetes erejében, mely a kormányzás sikeres vitelére szükséges, és mely annak tudatában és nyilvánulásában áll, hogy működésében a Korona intencióinak megfelelőleg jár el. Mindezen tekinteteknél fogva a minisztertanács megbízza a miniszterelnököt, hogy a következő legalázatosabb kérelmeket terjessze Ő Felsége elé: a.) hogy legkegyelmesebb felhatalmazást méltóztassék adni annak kijelentésére, hogy egyetért kormányával abban, hogy az egyházpolitikai javaslatok mielőbbi törvényerőre emelkedése politikai szükség; b.) hogy legkegyelmesebb felhatalmazást méltóztassék adni annak kijelentésére, hogy amennyiben a Főrendiház és Képviselőház közt fennforgó ellentétek az újabb főrendiházi tárgyalás során sem volnának 1007