Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16.-1895. január 13. 2. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1894. február 15. 5775./ 57J5J 1894. február 15, l

a Az egyházpolitikai kérdésben esetleg szükséges kormány-nyilatkozat tartalmának megállapítása

1 A miniszterelnök úr előadta, hogy máris szóba hozatott, s az egyházpolitikai kérdéseknek a Képviselőházban tárgyalása alkalmával bizonyára fel fog vettetni az a kérdés, hogy a kormány milyen álláspontot foglal el az 1848:XX. te. 3. §-ával szemben, melyben az rendeltetik, hogy minden bevett vallásfelekezet egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek, s hogy ez elvnek részletes alkalmazásával a minisztérium az illető hitfelekezetek meghallgatásával a közelebbi törvényhozás elébe kimerítő törvényjavaslatot terjesszen elő. Szükségesnek tartja tehát, hogy a minisztertanács megállapodásra jusson, hogy e kérdésben a kormány részéről milyen válasz adassék. Továbbá szükségesnek tartja megállapítani azt is, hogy az anyakönyvvezetők kérdésében a kormány miképpen nyilatkozzék. Ezen indítvány folytán mind a két kérdés tüzetesen megvitattatván, a minisztertanács abban állapodott meg, hogy az 1848:XX. te. 3. §-át illetőleg jelentessék ki, hogy az említett törvénynek azt a szándéklatát, hogy a bevett felekezetek anyagi helyzetében és az államtól eredő anyagi javadalmazásában nyilvánuló aránytalanság az elkerülhetetlen szükség mérvéig az állam által lehetőleg kiegyenlíttessék, a kormány mindig magáénak vallotta, s annak megfelelően cselekedett eddig is. Bizonysága ennek, hogy például a protestáns egyházak dotációja már a f. évben 150 000 Ft-tal felemeltetett, s nagyobb segély is kilátásba helyeztetett; továbbá hogy lépések tétettek aziránt, hogy a valódi szükséglet megállapíttassék. Mihelyt ennek tiszta képe fog a kormány előtt állani, nem fog elzárkózni az elől sem, hogy a szükséges segély nem évről évre a budgetben, hanem mint állandó segély, törvény útján biztosíttassék. Az anyakönywezetőket illetőleg a belügyminiszter úr által előterjesztett részletes adatok alapján kijelenthető, hogy 4800 anyakönyvvezető felállításával a helyzet sokkal jobb lesz, mint eddig volt, s az állami anyakönyvvezetők sokkal könnyebben lesznek hozzáférhetők a nagyközönségre nézve, mint ma az egyes felekezetekre nézve a lelkészek. Kétségtelen, hogy a kis községeknél, különösen egyes vidékeken bizonyos nehézségek fennforognak. A jegyzői kar, amely hasonlíthatatlanul nagyobb szellemi képességet feltételező egyéb teendőket végez, mint az anyakönyv helyes és pontos vezetése igényel, elenyésző kivételekkel, képesség tekintetében meg fog felelni az anyakönyvvezetés által reá ruházott feladatoknak. A születések és halálesetek felvétele tehát 980