Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16.-1895. január 13. 2. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1894. január 15. 53./1./ Kifogásolja továbbá a bán, hogy ámbár a felső közigazgatási bíróság hatásköre Horvát-Szlavónországokra is ki fog terjedni, e törvényjavaslat 18. §-ának 4. bekezdése szerint annak segéd- és kezelőszemélyzetét egy nem közös miniszter: a belügyminiszter nevezze ki. Minthogy a Horvát-Szlavónországgal 1868-ban kötött közjogi egyezmény szerint bizonyos ügyek vannak olyanokul megjelölve, melyek a Magyar Korona Országainak összességére nézve közösek, de ezen egyezmény nem tartalmaz semmi korlátozást arra nézve, hogy ezen közös ügyek intézése a magyar kormány egyes tagjai között miképpen osztassék meg: az előadó miniszter úr nézete szerint semmi közjogi akadály nem létezik arra nézve, hogy a közigazgatási bíróság segédés kezelőszemélyzetének kinevezése a belügyminiszterre ruháztassék, aminthogy például a tengerészeti ügyekben, tehát szintén közös ügyekben ítélő Kir. Kúriának segéd- és kezelőszemélyzetét is az igazságügy-miniszter nevezi ki. Egyébiránt a belügyminiszter úr fenntartja magának, hogy erre nézve a miniszterelnök, illetőleg a pénzügyminiszter úrral létesítendő megállapodáshoz képest más módozatot hozhasson javaslatba. Kifogása van a bánnak a 31. § ellen is, amelyben az mondatik, hogy az elsőfokú közigazgatási bíróságok és a felső közigazgatási bíróság szervezeti viszonyait részletesen a belügyminiszter a kibocsátandó ügyrendben szabályozza. A bánnak ezen észrevétele folytán a belügyminiszter úr a 31. §-nál a következő szerkezetet fogja javaslatba hozni: „Az elsőfokú közigazgatási bíróságok szervezeti viszonyait az általa kibocsátandó ügyrendben a belügyminiszter, a felső közigazgatási bíróság ügyrendét pedig a minisztérium állapítja meg." Végre kifogása van a bánnak a 40. § azon határozmánya ellen is, melyben kimondatik, hogy Horvát-Szlavónországokban elsőfokú közigazgatási bíróságok nem szerveztetnek, miután e határozmány szerinte az említett országok autonóm intézkedhetési jogába ütközik. Az előadó miniszter úr e határozatot éppen Horvát-Szlavónországok megnyugtatására vette fel, de a bánnak felszólalása következtében a bizottsági tárgyalások folyamában annak kihagyását fogja indítványozni; Fiúméra nézve pedig ugyanezen §-ban az fog

a kimondatni, hogy a törvény Fiumére rendeletileg terjesztendő ki. A minisztertanács a belügyminiszter úr nézetét helyeselvén, ahhoz hozzájárult.

3 7. A szamosújvári katolikus algimnázium átszervezése főgimnáziummá A belügyminiszter úr előadta, hogy Szamosújvár város közönsége még 1890. évi november 25-én hozott közgyűlési határozata alapján felkérte a közoktatásügyi miniszter urat, hogy az ottani 4 osztályú katolikus algimnáziumnak 8 osztályú főgimnáziummá való átalakítása céljából a tárgyalásokat tegye folyamatba. 968