Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16.-1895. január 13. 2. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1893. július 19. 32725./ Ennek az ítéletnek, amennyiben azt a legfőbb semmítőszék érvénytelennek nem fogná deklarálni, az lesz a következése, hogy az elhaltnak egyenes leszármazottja elesik az atyai örökségtől, és beáll az oldalági örökösödés. Ezt az esetet — minthogy az elhalt a mi törvényeink szerint jogérvényes házasságban élt, s az abban nemzett gyermek törvényesnek tekintendő, s ez alapon joggal lép az apa örökébe — felszólalás tárgyává tette a bukaresti osztrák-magyar főkonzul, és egy kimerítő jelentésben felhívta a közös külügyminiszter figyelmét a magyar és osztrák honosokat fenyegető azon veszedelemre, amely azon esetre beállana, ha a felsőbb bíróságok a most alkalmazott jogi felfogást átalánosítanák; amit ő nem tart kizártnak azon velleitás szempontjából, hogy a mi alattvalóink rovására anyagi előnyök biztosíttassanak a belföldiek javára. A főkonzul ennek megakadályozására kettős lépést javasol: a.) elismertetni a román kormány által a már létező, s egyházilag kötött házasságok érvényét átalában, s b.) egy modus vivendit létesíteni a kötendő házasságokra nézve. A külügyminiszter a főkonzulnak ezen jegyzékét velünk közlő iratában megjegyzi, hogy az első pont keresztülvitele egyáltalán semmi nehézségbe nem ütközik; a másodikra nézve azonban — amely a főkonzulnak egy konkrét javaslatát tárgy azzá — szükségesnek tartja úgy az osztrák, mint a magyar kultuszminiszter véleményét ismerni. A főkonzul konkrét javaslata az: hogy a követség, illetőleg a Romániában levő osztrák-magyar konzulátusok által különlegesen bízassanak meg egyes lelkészek az osztrák és a magyar honosok házassági kötéseinek teljesítésével', s hogy csakis az ezek által, a nekik előírandó formák szerint teljesítendő kötések bírjanak érvénnyel. A külügyminiszter a Romániában élő magyar és osztrák honosokra nézve ezt a kivételes eljárást — ámbár elismeri, hogy az internacionális magánjogi felfogás szerint a házasságkötés formájára azon állam törvénye irányadó, amelyben a házasság köttetik — némi jogalappal bírónak is tartja. Szerinte ugyanis Románia azon országok közé tartozik, amelyekben mi az 1878-i berlini szerződés által is érvényben tartott török kapitulációk nyomán honosainkra kivételes elbánást igényelhetünk.

2 Ezen kapitulációk szerint az Osztrák-Magyar Monarchia két államának honosai „ki vannak véve a helyi juriszdikció alól, és hazájok törvényei szerint nyernek jogszolgáltatást." Erre alapítja a külügyminiszter a főkonzul által tett javaslatnak kivihetőségét; megjegyezvén, hogy az oszmán kapitulációkban letett elveknek gyakorlati kivitele évek során át sokszor leküzdhetetlen akadályokkal találkozott Romániában. Az igazságügy-miniszer úr, kivel az ügy közöltetett, magáévá teszi a főkonzul kettős javaslatát, de két hozzáadással: az egyik az, hogy ne csak katolikus lelkészek nyerjenek megbízást, hanem mindenütt terjesztessék ki az a megbízás a törvényesen bevett összes felekezetek kiválasztott lelkészeire; valamint a zsidókra vonatkozólag egy-egy rabbira. A másik meg az, hogy egyenesen kimondassék, hogy a megbízás kizárólag a házasság érvényességének a román bíróságok által való elismerése céljából adatik; s 894