Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)
1892. szeptember 16. 123./24./ állam igényeinek biztosítására gondolt. Ez igényeknek felel meg az általános polgári házasságnak behozatala, melynek előfeltételét a polgári anyakönyveknek életbe léptetése képezi, A miniszterelnök úr azon észrevételére nézve, hogy két oly nagy dologgal, milyen a közigazgatási reform és az egyházpolitikai kérdések elintézése, egyszerre foglalkozni nem lehet, megjegyzi, hogy nem is volna lehetséges elkerülni az egyházi kérdéseknek napirendre felvételét, már csak azért sem, mert a kormány már meg is ígérte, hogy a részleges polgári anyakönyvek, a vallásszabadság és a zsidó vallás egyenjogúsítása iránt előterjesztéseket fog tenni. E kérdések legkésőbben a költségvetés tárgyalása alkalmával szőnyegre fognak kerülni; ekkor tehát legalább a fő elvek iránt, melyek alapján a kormány e kérdéseket rendezni kívánja, mindenesetre nyilatkozni keilend; időközben azonban elő kell készíteni e javaslatokat is, hogy mikor szükséges, azokat elő lehessen terjeszteni. Azon megjegyzést illetőleg, hogy az eddigi programtól nem szükséges eltérni, a kultuszminiszter úr kijelenti, hogy maga részéről is az eddigi palliativ programnak elsőbbséget adott mindaddig, míg reménye volt, hogy ezen az úton a kérdések megoldhatók; de miután bebizonyult, hogy annak a programnak keresztülvitele éppoly küzdelembe kerül, mint egy elvi álláspontra helyezett programnak elfogadtatása, ez utóbbit kell választania. A Főrendiházban kijelentették, hogy a részleges polgári anyakönyveket sem fogják elfogadni. Tudvalevőleg a kormány a részleges polgári anyakönyveket azért kívánta életbe léptetni, hogy a papság ellen a kényszereszközöknek alkalmazását mellőzhesse; vajon tehát ha a részleges polgári anyakönyvek sem fogadtatnak el, ne történjék semmi? így állván a dolog, a kultuszminiszter úr most már mellőzendőnek véli a fél rendszabályokat, melyeknek az a hátránya is megvan, hogy azok érvényesítése érdekében nem lehet nagyobb eszközök alkalmazásához folyamodni. Oly fél rendszabály, mint a részleges polgári anyakönyveknek behozatala, a Képviselőházban a kormánypárt részéről is csak nagyon lanyha támogatásban részesülne, s arra a kormánypárt is csak azon reményben szavazott volna, hogy ezzel a kérdés békés kiegyenlítést nyer; míg az ellenzéknek elvi szempontoknál ürügye lett volna ellene szavazni. Csak teljes elvi álláspontnak lehet lelkesebb támogatást biztosítani, s érvényesítése érdekében nagyobb eszközöket alkalmazni. A kultuszminiszter úr tehát az alkotandó törvényben kimondatni kívánja az általános polgári anyakönyveknek behozatalát, és a részleteket úgy intéztetni, hogy a részleges ff polgári anyakönyvek a lehető legrövidebb idő alatt életbe léptethetők legyenek. A fakultatív polgári házasságot a kultuszminiszter úr nem pártolhatja, nem csak azért, mert az mint félrendszabály mellőzendő, hanem mert egyházi szempontból is sokkal megfelelőbb az általánosan kötelező polgári házasság, mint azt a legkatolikusabb államok példája is mutatja. Az 1868:LIII. te. 12. §-ának annak idejében módosíthatását, eltérőleg a pénzügyminiszter úr nézetétől, a kultuszminiszter úr csak úgy véli helyesnek, hogy az esetben a gyermekek vallásának megválasztása a szülőkre bízatik. A miniszterelnök úr — szemben az igazságügy-miniszter úrnak azon megjegyzésével, hogy a helyzet kényszeríti a kormányt arra, hogy az egyházi kérdésekkel már most foglalkozzék — különbséget tesz a kormány elhatározása és a kér732