Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

123./24V 1892. szeptember 16. megoldani., 1 de a helyzet nem vár, s a kormánytól az egyházi kérdések iránt határozott nyilatkozatot és intézkedéseket várnak, miután a februáriusi rendelet végre nem hajt­ható, a kormány pedig ismételve kijelentette, hogy az 1868:LIII. te. 12. §-ának hatá­rozmányainak végrehajtását az anyakönyveknek polgárosítása, valamint az azzal összefüggő intézkedések által mindenesetre biztosítani szándékozik. A kormánynak tehát határozottan nyilatkoznia és intézkednie kell aziránt, hogy a februári rendeletet mivel kívánja pótolni. Erre nézve pedig az időpontnak megválasztása nem a kor­mánytól, hanem az ellenzéktől és a klérustól függ, s ezek bizonyára szorítani fogják a kormányt nyilatkozattételre már csak azért is, hogy a kormánynak kellemetlenséget okozzanak. Azért a kormánynak az egyházpolitikai kérdésekben is múlhatatlanul már most határoznia kell, mert a kormány egyházpolitikai programja tüzetesen még megálla­pítva nincsen. így nincsen megállapítva, hogy a hatályon kívül helyezendő februáriusi ren­deletet mi pótolja, s az 1868:LIII. te. 12. §-ának végrehajtása miképpen biztosít­tassék? Nevezetesen nincsen tüzetesen megállapítva, hogy általános vagy részleges, csupán a vegyes házasságokból született gyermekekre kiterjedő polgári anyakönyvek hozassanak-e be? És ha ez utóbbiak csak mint ideiglenes intézkedés léptetendők életbe, az életbe léptetés e törvényben milyen bevezető határozattal történjék? Nézete szerint, hogyha ideiglenesen egyelőre csak a részleges polgári anyakönyvek léptet­tetnek életbe, ez csak az általános polgári anyakönyvek behozatalának határozott elvi kimondásával történhetnék, mert az e részbeni határozatlanság az intézkedésnek a parlamentben elfogadtatása tekintetében is rossz politika volna, mert nem biztosítaná azoknak határozott támogatását sem, kik e rendszabályt pártolják, míg az ellenzők­nek a javaslatba hozott intézkedésnek elvi szempontból való megtámadására is tám­pontot szolgáltatna. így a polgári házasság tekintetében még semmi sincsen megállapítva, s a vallás szabad gyakorlata s a zsidók vallási egyenjogúsítása tekintetében sincsen meghatá­rozva, hogy mi legyen az erre vonatkozó törvényjavaslatoknak a tartalma. Ami nevezetesen a polgári házasság kérdését illeti: megjegyzi, hogy nem szük­séges, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat is már legközelebb előterjesztessék, csak az kell, hogy a kormány határozott megállapodásra jusson a maga körében, hogy nyilatkozhassék. Különösen kiemelendőnek tartja egyébiránt az igazságügy­miniszter úr, hogy mindezen intézkedések úgy tervezendők, s akként terjesztendők elő, hogy azoknak ne legyen az egyház ellen irányzott éle, hanem azok oly intézke­désekül állíttassanak oda, melyeket az állami élet igényei megkövetelnek, melyek megalkotása, nélkül, az államélet .szükségleteirő 1 kellőleg, nincs gondoskodva. m Hogy a kormány javaslatainak elfogadtatását a Főrendiházban miképpen biz­tosítsa: ezt a kérdést tárgyalni az igazságügy-miniszter úr még korainak tartja, s csa­kis azt jegyzi meg, hogy ő is e részben a nehézségeket nagyoknak tartja, de nem oszthatja azt a nézetet, hogy elegendő alkalmas elem a Főrendiház örökös tagjainak szaporítására ne találtatnék. Egyébiránt ott, hol a felsőház egyedül vagy túlnyomó részben örökös jogú tagokból áll, a két ház közötti konfliktusok elhárítására nincsen más alkotmányos mód, mint a főrendiházi tagoknak szaporítása, s a tapasztalás azt bizonyítja, hogy ha a Főrendiház látja, hogy a kormány komolyan el van határozva 729

Next

/
Thumbnails
Contents