Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

96749./ 1891. december 5. 1892/97 - Tvj.-ok, I. (288. es.), kh. tárgyalás: KN (1892-97) 1. k. 175. p., 6. k. 135., 327-328., 334. p.,7. k. 189-190. p. 2 Az összes külkereskedelmi vonatkozású jk.-i pont felsorolása: 1890. márc. 25. 29. jegyzet. 3 Ld. 1891. nov. 21./4. 4 Ld. 1892. szept. 23.78. 5 Ld. 1891. okt. 23.77. 6 Az összes vonatkozó jk.-i pont felsorolása: német: 1890. okt. 10. 5. jegyzet, olasz: 1890. dec. 17. 1. jegyzet, svájci: 1891. máj. 1. 8. jegyzet. — A belga külkereskedelmi ügyekre ld. még 1891. jan. 3J8., máj. 21./9., jún. 3J6., nov. 21./3. — A dec. 6-án kötött német, olasz és belga szerződéseket dec. 7-én, a dec. 10-én kötött svájci szerződést dec. 10-én nyújtotta be Baross. Dec.-ben valamenynyit letárgyalta a Ház. Ld. német: KN (1887-92) 27. k. 316., 374-375., 448-494., 505-506., 525. p., olasz: uo. 316., 374-375., 448-493., 496-500., 506., 525. p., belga: uo. 316., 374-375., 448493., 500., 506., 525. p., svájci: uo. 364., 374-375., 448-493., 500., 506., 525. p., OL - K 2 1887/92 - 8252, 8318, 8319, 8320, 8321, 8331/1891-92 (193. es.). — A szerződéseket tv.eröre emelték az 1892:3. (német), az 1892:6. (olasz), 1892:7. (svájci) és az 1892:8. (belga) tc.-ek. Valamennyi 1892. febr. l-jén lépett életbe, 1903. dec. 31-ig szólt és kétoldalú kötött tételeket tartalmazott. 7 Ld. még 1890. nov. 19./2., dec. 7J2., dec. 10./2., 1891. jan, 3J8., jan. 21./1., febr. 22./L, febr. 28.12., márc. 14./5., ápr. 3.Í2., ápr. 16./2., máj. 1./4. és 5., máj. 7./2., dec. 18./18., ill. a fenti 2. és 5. jegyzetet. — Bethlen 1891. dec. 7-én nyújtotta be az egyezményt, amelyet 23-án fogadott el a Ház. (KN /l887-92/ 27. k. 316., 375., 501-503., 506., 525. p.) — Tv.eröre emelte az 1892:5. te. A szerződés hatálya megegyezett a kereskedelmi szerződésével; de rögzítették, hogy a fennálló állatforgalmi korlátozásokat még egy évig érvényben tartják. 8 Bp. kivételével ebben az időben valamennyi városban önkormányzati hatáskörbe tartozott a rendőri ügy. A városi rendőrségek azonban egyre alkalmatlanabbnak bizonyultak a megnövekedett rendészeti feladatok sikeres ellátására, ezért államosításuk 1886-tól állandóan napirenden volt. (Tisza M. 185-187., 233-234. p.) — A fiumei statútum, amelyet a büm, 1872. ápr. 27-én 1589. ein. sz. alatt adott ki, a város és kerülete önkormányzatát és igazgatását szabályozta. — Ld. még 1894. szept. 13./2. 9 Ld. még 1892. ápr. IUI. 10 Herman Ottó 1891. okt. 31-én interpellálta Bethlen és Wekerle minisztereket. Egyébként megválaszolatlanul maradt interpellációjában kifejtette, hogy a lóversenyek körül, különösen a kölcsönös fogadásokat közvetítő totalizatőr-intézmény felhasználásával nagy visszaélések történnek, s hogy a versenyek egyre inkább hatalmas szerencsejátékká válnak, rombolva a közerkölcsöket. Megkérdezte ezért a minisztereket: tudnak-e minderről, és milyen intézkedéseket terveznek a játék tisztaságának megőrzése érdekében? KN (1887-92) 27. k. 234-236. p. — Ld. még 1894. máj. 3./12. 11 Ld. még 1891. szept. L/8., okt. 13./5., okt. 14./3., 1892. ápr. l./l.Jún. 17.71., júl. 8./13., dec. 19./7., 1893. jan. 7J8., márc. 30.71. és 4., máj. 30./22., 1894. okt. 29./17. A mt. által véglegesített tvj. szerint: az állami tisztviselőket 11 rangosztályba osztották (a Mária Terézia korától fennálló 12 helyett); az V-VI. rangosztályokban 2-2, a VII-XI. rangosztályokban 3-3 fizetési fokozat volt (addig pl. a VI. rangosztályban 8, a VIII.-ban 23 különböző fizetést különböztettek meg); az I-IV. rangosztályokban (me.-től az ítélőtáblai elnökökig) a fizetések mértéke változatlan maradt, a többi rangosztályban módosult (pl. az V.-ben 5000, ill. 4000 Ft, a Xl.-ben 700, 600, ill. 500 Ft lett évente); a lakpénz évi Összege — függően a rangosztálytól és a szolgálati helytől — 1000-150 Ft; az altisztek fizetése 500-450-400 Ft, a hivatalszolgáké Bp.-en 400-350-300, másutt 350-300-250 Ft-ot tett ki, lakpénzük egységesen 100 (Bp.), 70 és 50 Ft volt. Összességében kb. 10%-kal nőtt az éves „béralap", 21,7 millióról 23,4 millió Ft-ra; a fizetések elsősorban az alsóbb rangosztályokban, az altiszteknél és a szolgáknál emelkedtek. A tvj. indoklása kiemelte, hogy az illetmények megállapítása (1871) óta a gazdasági-társadalmi-kulturális élet gyökeresen megváltozott. „Ha az elsőrendű életszükségletek így kiszámított költségeit összevetjük a tisztviselők mai illetményeivel, ... alig fogja valaki tagadhatni, hogy a tisztviselők mai illetményei elégtelenek." A fizetésrendezés az állam elemi érdeke volt, minthogy a magántisztviselők összehasonlíthatatlanul jobban kerestek. Az emelés mértékét az állam pénzügyi helyzete erősen behatárolta. (OL - K 20 - 1891 - 507, OL - K 26 - 1891 - 3729.) — Szapáry még 1891. dec. 21-én benyújtotta a tvj.-ot, de a beterjesztést — az Ogy. fel615