Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány előzetes hozzájárulása kellett olyan hidak létesítéséhez, amelyek hadászati fontossá­gúnak minősültek, állami segéllyel épülnek, vagy amelyek országos határt képező vagy hajózható, tutajozható vagy szabályozás alatt lévő vizeken vezetnek át, vagy amelyek állam által létesített, fenntartott és kezelt építményeket érintenek. A minisztertanács ebben a kormányciklusban csak néhány alkalommal foglal­kozott érdemi út- és hídügyekkcl. Először 1890 őszén az átadás előtt álló pozsonyi Duna-híd avatási ünnepségének kérdése került a testület elé annak okán, hogy a vá­ros Ferenc József királyról kívánta elnevezni a kettős, közúti és vasúti funkciót egya­ránt betöltő hidat. A minisztertanács támogatta a kérést (1890. okt. 24.il .), majd ké­sőbb az építési vállalkozó kitüntetéséről is határozott. (1890. dec. 17./6.) 1891 elején Baross a komáromi Duna-híd építésére vonatkozó szerződés meg­kötésére kért és kapott minisztertanácsi felhatalmazást. (1891. jan. 21./5.) A minisz­terek testülete nemsokára, az év tavaszán összesen 512 km hosszú, a Felvidéken és Erdélyben található, stratégiai jelentőségűnek ítélt törvényhatósági közút állami kéz­be vételéről hozott határozatot (1891. márc. 14./8.), majd egy év múlva az állami költségvetés elfogadásának késése miatt két Temes-híd, SL pozsonyi és komáromi Duna-hidak, a tiszafiiredi Tisza-híd és a zágrábi Száva-híd finanszírozására kellett felhatalmazást adnia (1892. márc. 6./12.). Végül 1892 tavaszán tárgyalta meg a minisztertanács Wekerle Sándor pénz­ügyminiszter előterjesztését az 1870. évi nyereménykölcsön ügyéről. Ennek alapján született döntés egy új budapesti Duna-híd létesítésének finanszírozásáról. A meglé­vő három híd (Lánchíd, Margit-híd, összekötő vasúti híd) ugyanis már nem elégítette ki a forgalmi szükségleteket, ezért még 1891 elején szakmai ankéttal kezdődött meg az új hid építésének előkészítése. (1892. máj. 20./10.) A konkrét döntést majd a Wekerle-kormány hozza meg. Kiemelkedő jelentősége volt a Vaskapu-szabályozás 70-es évek vége óta ese­dékes végrehajtásának. Baross nagyon fontosnak tartotta, hogy a magyar áruk ex­portja ne legyen kiszolgáltatva a német kereskedelmi politika kénye-kedvének, éppen ezért kerülő kiviteli útvonalak létesítésére törekedett. Ebben a törekvésben rejlett — a fiumei kikötő és a tengerhajózás fejlesztése mellett — a Vaskapu-szabályozás mi­előbbi elvégzésének, vagyis az Aldunán lévő hajózási akadályok megszüntetésének alapvető indoka is. 30 Hosszú vitákat követően kapta meg Magyarország a berlini kongresszus által a Monarchiára rótt feladatot, miután Ausztria az Arlberg vasút ki­építését vállalta magára. A magyar agráriusok ellenezték a szabályozás végrehajtását. Attól féltek, hogy az olcsó orosz és román gabona — a hajózás megkönnyítése után — eláraszthatja a Monarchia piacait. Végül sikerült megalkotni az 1888:26. és 1889:12. te.-eket, és a kereskedelemügyi miniszter ; — még Tisza Kálmán idején — kiírhatta a szabályozási munkák elvégzésére a nyilvános pályázatot. Baross ennek eredményéről, ül. eredménytelenségéről adott tájékoztatást az 1890. április 24-i mi­nisztertanácsban. Miután nem érkezett be olyan pályázat, amely a járulékokkal együtt 9 millió Ft-ban maximált vállalkozói díjat ne lépte volna túl, egyezség megkötését javasolta az egyik vállalkozóval. A testület ezt elfogadta, és hamarosan meg is köt­hették a szerződést. (1890. ápr. 24./11.) Kevesebb mint négy hónap elteltével Baross már a munkálatok megkezdésé­nek és ünnepélyes megnyitásának tervezett időpontjáról, valamint programjáról szá­59

Next

/
Thumbnails
Contents