Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány teljes házasságjog kidolgozásának szükségességére, ti. hogy abból nem lehet előre kiszakítani egy részkérdést. Szilágyi ennek határozottan ellentmondott, majd kijelentette, hogy a szükségbeli polgári házasság fel sem merült, és a kormányban csak a kötelező és a fakultatív formáról folyik a vita. Az uralkodó ezután azzal érvelt, hogy állami szempontból sem lenne hasznos, ha az egyházi áldás nélküli házasságok elszaporodnának, és hogy a kétszeres (polgári és egyházi) házasságkötés a közönségnek is terhes volna. Végül felhozta: a kötelező polgári házasságot a Főrendiházzal csak új főrendek tömeges kinevezésével lehetne elfogadtatni, ilyen eljárás azonban csak a legsúlyosabb közjogi kérdésekben lenne megokolható. Szilágyi továbbra is kitartott álláspontja mellett. — Az uralkodó az ülés végén úgy nyilatkozott: miután nem győződött meg a kötelező polgári házasság szükségességéről és célszerűségéről, nincs abban a helyzetben, hogy megadja a felhatalmazást a Csáky által javasolt nyilatkozat megtételére. Követelte, hogy a kormány foglaljon el olyan álláspontot, miszerint a kérdés — fontossága miatt — helyesen csak az egész házasságjoggal összefüggésben ítélhető meg. Ez világos beszéd volt a főkegyúr király részéről. Nem csoda, ha Csáky Albin azonnal elhatározta lemondását, amit a minisztertanácsnak a következő napon jelentett be. (1892. okt. 18./4.) Szapáry még egyszer megpróbálkozott a lehetetlennel. A november 2-i minisztertanácsban egy áthidaló megoldást tartalmazó egyházpolitikai nyilatkozat-tervezetet adott elő, ezt azonban minisztertársai elvetették. ( 1892. nov. 2./2.) Ferenc József elfogadta miniszterelnöke egyházpolitikáját, a minisztertársak és a kormánypárt döntő többsége viszont ekkor már Csáky és Szilágyi álláspontját osztotta, így egy új kormányra maradt a kérdés holtpontról kimozdításának feladata. 2. PÉNZÜGY ÉS GAZDASÁG 2.1. Pénz- és adóügy A minisztertanács a pénzügyi tárca vezetőjének előterjesztésére különböző jelentőségű ügyeket tárgyalt meg. Kiemelkedő fontossága az éves költségvetések és a valutarendezés előkészítésének volt. a) Költségvetés A költségvetéssel kapcsolatos teendőket is alapvetően meghatározta a dualista berendezkedés. Az osztrák-magyar közös szervek és ügyek költségeit — mint arról már szóltunk — közösen viselte a két állam. Az ezekre vonatkozó éves ún. közösügyi költségelőirányzatot — a két kormányzat részvételével — a közös minisztertanács készítette elő, az uralkodó jóváhagyta, majd a delegációk fogadták el, és az uralkodó ezt a határozatot erősítette meg. Ausztria és Magyarország a kvóta szerint 70:30 arányban viselte a közös költségeket, amelyek összege eleve bekerült az ún. beligazgatási költségvetésbe. A költségvetés országgyűlési tárgyalása során ezen nem lehetett változtatni. A Magyar Korona Országainak költségvetését a kormány készítette elő, és az uralkodó előzetes jóváhagyásával nyújtotta be az Országgyűlésnek. Bár az 1867:10. te. értelmében elég lett volna országgyűlési határozattal elfogadni a költségvetést, a 46