Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)
Bevezető tanulmány gokat az állami törvényhozás által megállapított, minden állampolgárra közös, egységes polgári házasságjog váltsa fel, 2. a házassági jogviszonyt érintő perekben kizárólag állami bíróság ítéljen, mégpedig az állami törvények szerint. A házasság felbonthatósága tárgyában Szapáry és Szögyény még nem kívánt állást foglalni, de a többi miniszter „a legfontosabb okokból" megengedhetőnek tartotta a bontást. A kormányon belüli ellentétek a házasság megkötésének módja körül csúcsosodtak ki: Szapáry, Lukács és Josipovich — gyakorlati nehézségekre hivatkozva — csak a fakultatív polgári házasság bevezetésére látott lehetőséget, míg Wekerle elvileg elfogadta a kötelező formát, de — tekintettel a problémákra — megelégedett a fakultatívval is. Ezzel szemben Szilágyi, Csáky és Fejérvary határozottan kiállt a kötelező polgári házasság bevezetése mellett. (Szögyény nem nyilatkozott.) Az ülés második részében a minisztertanács elfogadta a polgári anyakönyvekről készített törvényjavaslat-tervezetet, kivéve annak az általános polgári anyakönyvek bevezetésére vonatkozó kijelentést tartalmazó 1. §-át, amelyet „függőben" hagyott. Pár nappal később, az október 4-i minisztertanácsban Csáky fontos bejelentést tett, miszerint a prímás közölte vele, hogy az egyház szempontjából „sokkal inkább elfogadhatónak tartja" az általános polgári anyakönyvezést, ha emellett az egyházak szabadon vezethetik saját anyakönyveiket, és „tűrhetőbb" az általános polgári házasság is, „noha maga részéről nem volna abban a helyzetben, hogy annak behozatalát támogathatná." A kabinet egyelőre csak tudomásul vette a prímás szóbeli közlését, majd megvitatta az izraelita vallásról készült törvényjavaslat-tervezetet és a vallás szabad gyakorlásáról tervezett javaslat alapelveit. (1892. okt. 4./L, 2. és 3.) A prímás véleménye egyrészt csökkentette, másrészt viszont növelte a kormányon belüli véleménykülönbségeket. Ez nyilvánult meg az 1892. október 10-i minisztertanácsban. A kormány tagjai most már egységesen elfogadták, hogy az általános polgári anyakönyvezésről szóljon a vonatkozó törvényjavaslat, és egyetértés jött létre az izraelita vallásról, valamint a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvényjavaslatok elvei tárgyában, viszont nem sikerült elsimítani a házasságkötés módja kérdésében kialakult ellentétet. Most elsősorban arról folyt a vita, hogy ezt a kérdést nyilvánosan, a parlamentben szóba hozzák-e, illetőleg felvegyék-e a kormány programjába a kötelező polgári házasság bevezetését. Hosszú eszmecsere után Csáky, Szilágyi és Fejérvary igen határozott álláspontot foglalt el: a kötelező polgári házasságot szerepeltetni kell a kormány programjában — mondották. Wekerle és Lukács ingadozott ugyan, de mindketten inkább Csáky ék felé hajlottak, Szapáry így egyedül maradt. A miniszterelnök kifejtette, hogy „nem látja sem szükségét, sem célszerűségét annak, hogy a polgári házasság miként leendő megoldása a kormány programjába felvétessék", hanem először azokat az egyházpolitikai kérdéseket javasolja megoldani, amelyekben a minisztertanács már egyetértöleg döntött. Hozzátette még, hogy a polgári házasság felvetése „meg fogná nehezíteni a közigazgatási javaslatok keresztülvitelét is, melyeknek elsősorban való keresztülvitelére pedig ... magát kötelezettnek érzi." Végül a minisztertanács úgy határozott, hogy a miniszterelnök írásban tájékoztassa az uralkodót a történtekről. (1892. okt. 10./1.) Ebben a kiélezett helyzetben Ferenc József szükségesnek tartotta, hogy ismét személyesen megjelenjen a minisztertanácsban, amely 1892. október 17-én ült össze. 44