Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány zést — mondotta. Az uralkodó mérsékletre intette a kormányt, mert ő még látott módot a klérussal való modus vivendire, ezért csak olyan képviselőházi nyilatkozathoz járult hozzá, amelyből nem érződik ki a polgári anyakönyvezés bevezetésének határozott szándéka. Ferenc József azt is kifejtette, hogy a polgári anyakönyvezés a vallásosság gyengülésére vezet, ami nem lehet érdeke az államnak. Ebben a minisztertanácsban világossá vált egyrészt az, hogy az uralkodó nem szívesen adja hozzájárulását az egyház jogait csorbító lépésekhez, másrészt pedig, hogy a kabinet sem egységes az egyházpolitikai teendőket illetően. (1890. nov. 14.) A minisztertanács két nappal később megállapította a miniszterelnök képviselőházi nyilatkozatának szövegét. E nyilatkozat a Ház november 18-i ülésén hangzott el, miután a Függetlenségi Párt szónoka, Irányi Dániel benyújtotta évek óta szokásos határozati javaslatát a vallásgyakorlás tárgyában, és egyúttal törvénytelennek nyilvánította a kultuszminiszter februári rendeletét. Szapáry nemcsak a törvény és a februári rendelet végrehajtásához ragaszkodott, hanem valóban bejelentette a kormánynak a polgári anyakönyvezés „esetleges behozatalára" irányuló szándékát is, ha a törvény rendelkezései másképpen nem érvényesíthetőek. Mindezeken túlmenően a miniszterelnök arról is tájékoztatta a Házat, miszerint a kormány más egyházpolitikai kérdéseket (házassági jog, be nem vett felekezetek helyzetének rendezése) is napirendre kíván tűzni. Több napos szenvedélyes vita után a Képviselőház nagy többsége — elvetve Irányi indítványát — határozati javaslat elfogadásával nyilvánította ki támogatását a kabinet terveihez. (1890. nov. 16./2.) 1890. november-december folyamán még három minisztertanács foglalkozott az egyházpolitikai kérdésekkel. Az első alkalommal Szapáry mint a Belügyminisztérium vezetője, felhatalmazást kapott az „esetleg behozandó" polgári anyakönyvek vezetéséről szóló törvényjavaslat kidolgozására. (1890. nov. 19./I0.) Néhány nappal karácsony előtt a miniszterek megvitatták az uralkodó újabb közvetítési kísérletével kapcsolatos teendőket, amikor is kitűnt, hogy a kormány már nem nagyon bízik az egyházzal való megállapodásban. (1890. dec. 22.fl

.) December 29-én pedig a kabinet megtárgyalta a bécsi nunciussal Bécsben folytatott tárgyalásokon felmerült új elképzeléseket. (1890. dec. 29.

ß.) Ezt követően az egyházpolitika ügye több mint egy évig nem került a minisztertanács napirendjére.

14 Természetesen nem szakadt meg a felek érintkezése, a közéletben pedig folyt a szervezkedés a liberális reformokat akarók és az ezeket ellenzők táborában, azonban a kormány — Simor János esztergomi érsek, prímás 1891. január 23-án bekövetkezett halála és a prímási szék betöltésének elhúzódása miatt — a nyilvánosság előtt nem nagyon feszegette a kérdést. Az új prímás kinevezése nem ment könnyen, mert a Szentszék is, a kormány is sokáig ragaszkodott a számára megfelelő személyhez, hogy a kultúrharcban javíthassa pozícióit. Végül kompromisszum eredményeként 1891 októberében Vaszary Kolos pannonhalmi főapát lett a prímás, aki addig nem exponálta magát politikai kérdésekben. (A prímási szék betöltésére Id. 1891. okt. 23.Z3.) Vaszary a képviselő-választási kampány idején, 1892. januárban — a Szentszék kezdeményezésére — szóban új javaslatot tett az 1868-as törvény és Csáky rendeletének módosítására. Ennek lényege: a lelkészeket köteleznék, hogy a vegyes házasságokból származó gyermekekre vonatkozó anyakönyvi kivonatokat ne egyen42