Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1891. január 15. 50./3./ megfelelőleg gyökeresen rendezhetjük, s a mindennapi élet megdrágítását elkerülhetjük. Azt se feledjük, hogy ha Németországban, hol az ezüstkészfizetések voltak az aranyvaluta behozatala előtt átalánosak, s ahol óriási ezüstkészletek voltak felhalmozva, ez az eljárás indokolt lehetett, nem lenne az indokolt nálunk, ahol papírjegyek vannak kényszerforgalomban, ahol számbavehető ezüstkészletek alig vannak, s ahol éppen azért ezek fokozatos értékesítése sem nagyobb nehézséggel, sem tetemesebb veszteséggel járni nem fog. Mindezeknél fogva végeredményében a tiszta aranyvaluta behozatalát tartja célul kitüzendőnek, s a szorosan vett váltópénztől eltekintve, minden kisebb pénzjegyet is, bocsáttassék az akár papírban, akár ezüstben forgalomba, aranyra átváltandónak tart, úgyhogy rosszabb pénz ne legyen, hanem a forgalom természetes igényei szerint aranyban vagy más pénzben elégíthesse ki szükségletét. E rendszer mellett a 10 Ft-on aluli pénzjegyek nemcsak ezüstben, hanem bizonyos összeg erejéig papírban is forgalomban tarthatók lennének, mert nem a pénzjegy ezüst belértéke, hanem annak aranyra való bármikori átválthatósága adná meg valódi értékét. E módszer még mindig olcsóbb lenne, mint ha az aranyon kívül csakis ezüstpénz hozatnék kényszerforgalomba. Attól a veszélytől sem lehetne tartani, hogy a 10 Ft-on aluli pénzek mozgalom esetén beváltatnának; nem először azért, mert azok csak korlátolt mennyiségben hozatnának forgalomba, s a forgalomnak azokra múlhatatlanul szüksége van; s nem másodszor, mert mozgalmas időben mindig fokozódó kereslet mutatkozik a kisebb pénzjegyek iránt. A kisebb pénzjegyek aranyra való átválthatóságának költségeitől egyébként azért nem szabad tartani, mert vagy szüksége van az átválthatóságra a közgazdaságnak, s akkor át kell azokat váltani, vagy nincs szüksége, s akkor nem kell az átváltási kötelezettségtől tartani, mert úgysem fognak átváltani. III. A valutarendezés előfeltételeit illetőleg előadja, hogy az első és fő előfeltétel az, hogy annyi aranyat tudjunk beszerezni, mely aranykészfizetéseink, s illetőleg internacionális fizetéseink akadálytalan lebonyolítására szükséges. Az arany beszerzése s még inkább megtartása eltekintve a tulajdonképpeni és legfőbb biztosítéktól, a magasabb kamatlábtól, annyival kevésbé jár nehézséggel, mert Monarchiánk kereskedelmi mérlege már évek hosszú során át aktív, növekedő aktivitása e biztosítékot jövőre nézve is magában látszik rejteni, s hogy a szorosan vett kereskedelmi mérlegtől eltekintve fizetési mérlegünk is aktív, mutatja az, hogy éveken át — kölcsönműveletektől eltekintve is — több arany hozatik be hozzánk, mint amennyi kivitetik. Második előfeltételül azt említi fel, hogy a bank

7 megfelelően szituáltassék, s a 80 millió Ft-nyi adósságnak legalább egy része visszafizettessék. A bank, melynek 90 millió alaptőkéjéből közel 80 millió le van kötve, fennmaradó alaptőkéjével s szabadon fel nem használható rezerváival nem lesz képes terjedelmes üzletkörének megfelelni. Többé-kevésbé maga a bank leend internacionális hitelképességünknek értékmérője, s azért úgy kell azt szituální, hogy minden viszonyok közt képes legyen nagy feladatainak teljesen megfelelni. Nem lehet etekintetben az angol bankra utalni, 424