Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány ügyi intézkedéseink azonban csorbítatlanul érvényben tartandóak. 4. Ha Németországgal nem sikerül szerződést kötni, akkor kelet felé semmilyen kedvezményt nem adhatunk. Vonatkozik ez Szerbiára is. 5. Amíg a nyugati országok elzárkóznak állatkivitelünk elől, a keleti államok állatainak bebocsátásakor szigorúbb eljárást kell követni, főleg Szerbiával szemben.

8 Az április 26-i vám- és kereskedelmi értekezlet végül is egységesen állást foglalt amellett, hogy a védővámos rendszer körülményei között is a lehető legtágabb piacot kell biztosítani mind nyugat, mind kelet felé. A konkrét kérdésekben ellenben nem jött létre konszenzus. A magyar fél ragaszkodott ahhoz, hogy amíg a nyugati országok magatartása nem nyilvánvaló, addig a Monarchia kelet felé nem kötheti le magát. Ezzel szemben az osztrák fél elképzelhetőnek tartotta az egyenkénti szerződéskötéseket is. Főleg a román szerződés mielőbbi létesítését szorgalmazta amiatt, hogy a vámháború kiszorította Romániából az osztrák iparcikkeket. Nem volt viszont vita a német szerződés prioritását illetően.

9 1890 áprilisától kezdve a minisztertanács napirendjén rendszeresen szerepelt a kereskedelmi szerződések ügye. A testület folyamatosan meghatározta a vám- és kereskedelmi értekezleteken képviselendő magyar álláspontot, és figyelemmel kísérte a megkezdett tárgyalásokat. (Az összes vonatkozó jegyzőkönyvi pontot Id. 1890. márc. 25. 31. jegyzet.) A kormány külön tanácsadó testületet, Vámügyi Tanácsot is felállított a kereskedelmi szerződési tárgyalások segítése céljából. (7590. ápr. 11./5.) Elsőként az 1890. július 5-én lejáró, 1862. évi török kereskedelmi szerződés kérdését rendezték Törökországgá, Bulgáriával és Egyiptommal. Az év tavaszán meghosszabbították a szerződés hatályát, és párhuzamosan tárgyalások kezdődtek mindhárom országgal. Egyiptommal 1890. augusztus 16-án írták alá a tíz évre szóló, legnagyobb kedvezményt és némely más vámkedvezményeket is biztosító kereskedelmi egyezményt (1890. okt. 10./2.), Bulgáriával és Törökországgal azonban csak ideiglenes megoldásokkal tarthatták fenn a legnagyobb kedvezményes viszonyt. Az ügyet a Wekerle-kormány idején vették újra elő. A magyar kormány, attól tartva, hogy a Monarchiával vámháborúban álló Románia Szerbián keresztül juttathatja be nyersterményeit, állatait a Monarchia piacára, állategészségügyi és egyéb intézkedéseket tartott szükségesnek. Emiatt azonnal reagálni kellett a Szerbia és Románia között 1890. március 3-án aláírt kereskedelmi egyezményre. (1890. ápr. 3./3.) Az intézkedéseket meg is hozták, de hamarosan enyhítettek is rajtuk, különben veszélybe kerülhettek volna a tervezett kereskedelmi szerződési tárgyalások. (1890. szept. 20./1.) A fő kérdéseket illetően Magyarország érvényesíteni tudta eredeti elképzeléseit Ausztriával szemben, és így a Monarchia a nyugati országokkal, mindenekelőtt Németországgal kezdte meg a tárgyalásokat 1890 decemberében. (1890. okt. 10./3.) Ezek során Németország és a Monarchia megállapodott abban, hogy a többi nyugati állammal szemben egyeztetett módon, „kooperációban" lép fel. 1891 folyamán Olaszországgal, Svájccal és Belgiummal is folytak a kemény alkudozások, amelyek a minisztertanács jegyzőkönyveiben jól nyomon követhetőek. (1890. júl. 4./16., dec. IUI., 1891. máj. 21./9.) Végül 1891 májusában Németországgal, decemberben pedig a másik három országgal is aláírták a kétoldalú, kötött tételeket tartalmazó tarifa38