Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

37./45V 1890. november 12. Észak-Amerika a Mac Kinley-féle bili elfogadása által a legmerevebb védvámrendszer terére lépett. Az előadó miniszter úr külföldi képviselőink útján tájékoztatni kívánta magát arra nézve, hogy ezzel szemben az egyes európai államok milyen magatartást szándékoznak követni, s azt az értesülést nyerte, hogy az európai államok jelentékenyebbjei ez idő szerint semmiféle ellenrendszabályokat sem kívánnak tenni, s így az Osztrák-Magyar Monarchia sem tehet egymaga semmit; az előadó miniszter úr azonban kész volna, ha más államok is a visszatorlás terére lépnének, Magyarország részéről ehhez csatlakozni. Egyébiránt általános a remény, hogy a Demokrat[a] Pártnak az utolsó választások alkalmával többségre jutása következtében a Mac Kinley bili nem fog végrehajtatni.

2 Franciaország a maximális és minimális kétféle tarifa elfogadása, és annak kimondása által, hogy a maximális tarifa alkalmazandó mindazon államok irányában, melyek Franciaországgal kereskedelmi szerződésre nem lépnek, sőt a maximális tarifa tételei még fokozhatok is oly államok irányában, melyek Franciaországot nem a legtöbb kedvezésben részesítik, a védvámos irányban újra tovább haladt, s minthogy a Franciaországba irányzott kivitelüknek nagyobb tekintetet érdemlő nyersterményeinkre nézve csakis maximális tételek vannak megállapítva: Franciaországgal kereskedelmi szerződésnek kötése különös kilátásokkal nem kecsegtet.

3 Olaszország a létező kereskedelmi szerződés felmondásának kérdésével foglalkozik.

4 Szerbia azt a javaslatot tette, hogy ámbár csak 1892. évben jár le a kereskedelmi szerződés, s az annak megújítására vonatkozó tárgyalásokat csak 1891. októberben kellene megindítani, a fennálló szerződés módosítása iránti tárgyalások már most indíttassanak meg.

5 Ily általános helyzet mellett

b az előadó miniszter úr a f. hó 15-én megnyíló vám- és kereskedelmi értekezletre küldendő magyar megbízottaknak azt az utasítást vélné adni, hogy beszéltessék meg mindenekelőtt az általános helyzet, s vétessék fontolóra, hogy mit lehetne azzal szemben tenni. A hatályban levő kereskedelmi szerződések, nevezetesen az angol,

6 olasz és svájci szerződések részünkről fel nem mondandók; a svájci szerződés

7 tekintetében egyébiránt még tisztába hozandó az is, hogy Németország milyen rekompenzációt adna, ha a svájci szerződés felmondatnék. A német kormány kezdeményezését illetőleg mindenekelőtt tisztába hozandó, hogy gr. Montsnak az az indítványa, miszerint az 1892. évben lejáró szerződések csak Németországgal egyetértőleg újíttassanak meg, miképpen értelmezendő; általában bevárandók a német kormány prepozíciói. Különben részünkről Németországtól követelendő a fa-, gabona- és liszt- s az állatvámoknak mérséklése, s állategészségügyi egyezmény létesítése; továbbá követelendő, hogy a most említett cikkekre nézve az Osztrák-Magyar Monarchia irányában speciális vámtételek állapíttassanak meg. A mi vámtarifánkat

8 illetőleg a következő cikkek vámtételei nem mérséklendők: bőr, vas, zsiradékok, vegyszerek, különféle gépek s mozdonyok; megjegyzendő azonban, hogy ha a vas vámjának mérséklésére a német kormány oly súlyt fektetne, hogy emiatt a szerződés létrejötte meghiúsulhatna, és ha annak fejében Németország 361