Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

36744./ 1890. november 9. ugyan a katolikus egyháznak hitelveibe ütköznek-e, noha feltűnő, hogy a kérdésben levő és állítólag megsértett hitelv létezéséről eddig a leghivatottabb köröknek sem volt tudomásuk, s azért e részben el kell fogadnia az illetékes egyházi hatóság által adott magyarázatot. Ha pedig e magyarázat fenntartatik, akkor tekintve azt, hogy hacsak a kormány saját tekintélyét és az ország törvényei iránti tiszteletet teljesen aláásatni nem akarja, a február 26-i rendeletnek mindenesetre érvényt kell szerezni, be fog következni az az állapot, hogy e rendeletnek kényszereszközökkel keilend foganatot szerezni, s a katolikus lelkészekre folyton büntetéseket keilend szabni. Ily helyzetet a világi és egyházi hatalom közötti folytonos súrlódások előidézése, a kedélyek elkeserítése és az ország lakossága nyugalmának megzavarása nélkül huzamosabb ideig fenntartani nem lehetne. A születésekről, házasságokról és halálozásokról szóló anyakönyveknek oly módon vezetése, hogy azok a polgári vonatkozásokban is közhitelességgel bíró okmányoknak tekintettessenek, állami ténykedést képezvén, a törvényhozásnak és a kormánynak mindenesetre joguk van afelett rendelkezniök, hogy e közhitelességü okmányok miképpen vezettessenek, s azon esetre, ha valamely hitfelekezet lelkészei kijelentik, hogy az elrendelt intézkedés végrehajtására közreműködni nem akarnak, az anyakönyvek vezetésére más alkalmas közegekről kell gondoskodni. A minisztertanács ennélfogva múlhatatlanul szükségesnek tartja a többször említett eshetőség beálltával a törvényhozásnak az anyakönyvek vezetésének polgári egyénekre bízását hozni javaslatba, annak az elvi határozatnak kimondásával, hogy a polgári közegek által vezetett anyakönyvek általánosan hozandók be; gyakorlatilag azonban, minthogy az általános polgári anyakönyveket rövid idő alatt életbe léptetni alig volna lehetséges, egyelőre csak a vegyes házasságokból született gyermekekre nézve létesíttessenek a polgári anyakönyvek. A minisztertanács tudatával [sic!] van mindazon nehézségeknek, melyekbe ez elhatározásának foganatosítása ütközni fog; de az előállott helyzetben, ha a papság álláspontjánál megmarad, más megoldási módot nem lát. Meggyőződése egyébiránt, hogy a jelenlegihez hasonló nehéz helyzetekben még opportunitási szempontból is legcélszerűbb teljesen a helyes elvi álláspontnak elfoglalása, mert az a megtámadások ellenében is legkönnyebben védhető meg. A jelen esetben az említett elvi álláspont kitűzésének még az az üdvös következménye is lehetne, hogy a papság látván a kormány komoly elhatározását a kérdést közreműködése nélkül oldani meg, esetleg kész lesz elfogadni a február 26-i rendelet álláspontját a kormány által javasolt módosítással, s így a tervezett intézkedést, ti. az anyakönyvek vezetésének polgári egyénekre bízását, nem is lesz szükséges foganatosítani. A kérdés ki nem egyenlítése esetében előterjesztendő törvényjavaslatnak a következő elvi rendelkezéseket kell tartalmaznia: 359