Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1890. november 3. 33./41./ Jegyzetek a Azonos toll beszúrása; az alábbi, áthúzott szövegrész helyett: „a M Kir. Államvasutak üzleti számlájára történjék." 1 LA. még 1890. jún. 27./19., júl. 18./3. 2 A párizsi Compagnie d' Importation de Produits Alimentaires, valamint a bécsi Schade és Roth cégről van szó. OL - K 229 - 1895 - 5. t. - 26 487 (50 950 és 60 220/1890). 3 A külföldi cégek bevonását a kerm. elnökletével tartott okt. 25-i értekezlet határozta el. A mt. döntése alapján a MÁV további 30 hütővagont rendelt meg, sőt Záborskyéknak is engedélyeztek plusz 5 db-ot. — A szállítások 1891 elején indultak meg, de a cégek az 1892. febr. l-jén életbe lépő francia vámemelés következtében hamarosan felmondták kocsibérleti szerződéseiket, és megszüntették a hússzállítást. Uo. (68 245/1890, 69 497, 75 346, 76 092/1891, 14 977 és 16 256/1892. 3a Tantième (fr.) = valamilyen bevétel vagy megtakarítás címén fizetett osztalék/tiszteletdíj. 4 Bethlen nov. 12-én nevezte ki Széchenyi Imrét, aki a Balaton menti homokterületek szőlővel való betelepítésére vonatkozó terv kidolgozását kapta fő feladatul. OL - K 148 - 1890 - III. t. - 4406. 5 A 74 éves Kubicza Pál, aki 1868-tól állt a vm. élén, egészségi állapota miatt mondott le okt. 30-án. A nov. 5-i felségelőterjesztés alapján nov. 11-én mentette fel az uraik., s nevezte ki egyúttal utódjává a vm. alispánját, Marsovszky Jenőt. OL - K 148 - 1890 - III. t. - 4298. — LA. még 1891. nov. 6./8. 6 A vkm. — az 1890. febr. 22-i mt. határozata alapján — febr. 26-án adta ki 10 086. sz. rendeletét a keresztelési bizonylatok kölcsönös megküldése tárgyában. (RT 1890. 753. p.) — Csáky rendeletének célja az volt, hogy érvényesítse az 1868:53. te. 12. §-ának rendelkezését, amely szerint a vegyes házasságokból származó gyermekek nemük szerint követik szüleik vallását. E rendelkezést elsősorban a katolikus papok nem tartották be: a tv. szerint más vallású gyermekeket is megkereszteltek és anyakönyveztek, miután kötelezettséget (reverzálist) kaptak a szülőktől, hogy a gyerekeket katolikus vallásban nevelik. Trefort Ágost vkm. 1884. júl. 11-i rendelete már megkísérelte az orvoslást, amikor előírta, hogy valamely lelkész a tv. értelmében más vallásúnak minősülő gyermeket megkeresztelhet ugyan, de büntetés terhe alatt 8 napon belül köteles megküldeni a keresztelési bizonylatot a vallás szerint illetékes lelkésznek anyakönyvezés végett. E rendelet azonban hatástalan maradt, mert maga a kormány sem törekedett a végrehajtására. Csáky rendelete a lényeget tekintve Trefortét újította meg, a döntő különbség az volt, hogy Csáky elszánta magát a végrehajtásra is. A püspökök nem jártak el egységesen (várták a pápa állásfoglalását), viszont az alsópapság — lelkiismereti okokra hivatkozva — szinte egyöntetűen megtagadta a rendelet végrehajtását. Párhuzamosan általános katolikus követelésként jelentkezett az 1868-as tv. 12. §-ának megváltoztatása. Több helyen hatósági eljárásra került sor az „elkeresztelő" katolikus lelkészek ellen, s ez mind feszültebbé tette a helyzetet. A római Szentszék júl. 7-én hozta Simor János hercegprímás tudomására, hogy a lelkészek nem engedelmeskedhetnek a rendeletnek. Ugyanakkor a kormány „békülékeny természete" folytán kérte, hogy a pápai állásfoglalást ne hozzák nyilvánosságra. XIII. Leó Ferenc Józsefhez is levelet intézett Csáky rendeletének visszavonása érdekében. A pápai döntésről a vatikáni követ előre informálta a kormányt. Ennek nyomán ellentétek keletkeztek a kabinet tagjai között. Szapáry hajlott a kompromisszumra, Csáky és Szilágyi azonban nem. Júl. folyamán sorozatos tárgyalások zajlottak le a me. és a küm., a vatikáni követ és a római Szentszék, Szapáry és Hornig Károly veszprémi püspök stb. között. Az uraik, a hónap végén kihallgatáson fogadta Kálnoky küm.-t és Szapáryt. Ekkor sikerült — legalábbis provizórikusan — egységes kormányálláspontot kialakítani, amit Ferenc József is elfogadott, ezt aug. elején levélben közölte is a pápával. A katolikusok és a protestánsok közötti viszony elmérgesedő légkörében fordult Szapáry levélben Simorhoz aug. 8-án, és tárgyalásokat indítványozott. Az aug. 20-i személyes tárgyaláson Szapáry visszautasította Simornak a rendelet visszavonását vagy a tv. rendelkezésének hatályon kívül helyezését kérő javaslatait, csupán egyetlen engedményre tett ígéretet: a keresztelési kivonatokat nem közvetlenül, hanem a közigazgatási hatóság útján küldenék meg az illetékes lelkésznek. Figyelmeztette továbbá a prímást, hogy amennyiben az egyház ezt sem fogadja el, akkor az állam más módon fog az anyakönyvek vezetéséről gondoskodni. Simor végül vállalta, hogy ezen az alapon megkísérli a pápai hozzájárulás kieszközlését. Szapáry még aznap levélben megismételte indítványát. A prímás szept. 5-én valóban kérte a pápát a beleegyezés megadására, de a Szentszék szept. 26-án elutasítólag vála350